Őket előre fel lehetett volna vinni kocsival, aztán kocsi vissza, gyalog fel, és utána szépen lesétáltatok volna az erdei úton.



Hát az biztos, hogy az osztrák hegymászás nem tériszonyosoknak valók.

Legközelebb majd tériszonyosok néllül megyünk és létrázunk :) Az öcsémmel mi mentünk volt, de anyumnak ez is sok volt, a sógornőm meg tériszonyos :)

Óh, pedig a létrázás a krémje az egésznek, (nem olyan nagyon magas) és a vízesés felső végén van egy nagyon szép nagy halastó, ott kitárul a táj. Ha még egy kicsit mentek (de kocsival is fel lehet jutni oda, sőt, busszal is) van egy Jagositz nevű vendéglő és panzió, annak a közelében van a kőárok, az valami elképesztő gyönyörű és vadregényes, nem is mindig járható, aztán a Türkenloch (egy kis barlang, amin keresztül kell menni) stb.A vendéglőtől csodálatosan látni a Schneeberget, teljesen más, mint tőlünk nézve, úgy is nevezik: Kuh-schneeberg. Szóval ennyi....

Aztán ez egy kicsi tó volt, nem is biztos, hogy arra gondoltál

De felmentünk. Ott pihentünk meg. Viszont valami sziklára, ahonnan szép a kilátás oda már nem. (oda már ilyen létra jellegű dolgokon kellett volna felmenni, és azt nem vállaltuk)

A tóig nem mentetek fel?