Szemeidbe zuhanok. Suhanás, szúró melegség. Eszmék, ábrándok, emlékek...révedtem, mikor megláttam. Arcodat. Elrántja a talajt az ezeregy történet, bárcsak előbb, bárcsak én is. Igyekeztem volna. Vékony ajkad kecsesen libben nyakam köré gyönyörűségével, szemed szenvedélye átszúrja koponyám. Elemi ez a Nő benned. Elemi a vihar, mi kél tüdőmben, mikor Rád nézek. Oly más, mégis oly hasonló. Távoli, mégis marasztaló. Szádból rózsaszín a szó.