Magam előtt látom a kisfiam lobogó szőke hajacskáját, az önfeledt nevetéstől kipirosodott arcát, amint Apukájával próbálnak az én járgányomnak jönni a dodzsemjükkel...sírni volna kedvem. :-(((
Édes - szomorú volt bejárni a területet! Sok kedves emlék fűz hozzá az én gyerekkoromból, ill. amikor már én vittem a gyerekeimet..
Szomorú!