Na akkor majd ránézek erre a kedves helyre is, most hallom először ! (csak nehogy eltótosodjon az is)

Szeretem a folyók ölelte szigeteket - itt Csepel és a Szentendrei sziget is nagy kedvencem.Vannak még vadregényes helyek hál' Isten nem messze a fővárostól is (pl.Szigetszentmiklósnál és lejjebb Ráckeve előtt Angyal-sziget...etc.)

Ami Neked Dunakiliti, az nekem Dunaszentpál :-)

Számomra a Szigetközt Dunakiliti jelenti ! A Duna-mozdulatlan holtágát, amiben lubickoltunk.Az a csend és finom levegő.Soha nem felejtem el azt a nyarat, amit 15 évesen ott töltöttünk a 3 évvel fiatalabb hugommal, egy családi házban.Ez afféle "csereüdülés" volt, mert én kisvárosi srác vagyok, a "nyugati végekről".

A Szt.endrei skanzen mellett időnként fel szoktam keresni a Mezőgazd. és Néprajzi Múzeumot is itt Bp.-en, mert szerintem megúnhatatlanok ezek a Kárpát-medencei népéleti és kult. dolgok.

( Orbán Balázs és László Gyula is jöhet.)

Én is nagyon szeretem ezeket a régmúlt emlékeit!

Ebben, talán az is benne van. hogy egészen baba-koromtól 18 éves koromig rengeteget voltam a Szigetközben, egy kis faluban a Nagymamámnál. Ma is hálával és szeretettel gondolok rá, és emlékszem vissza arra az időkre. Nos, abból sz időkből az ilyen tájházakban levő tárgyakról sok ismerős tekint rám!

Szeretem az ilyeneket megnézni és fantáziálni a régiek életéről közben.

Mit-miért és hogyan csináltak, na és az az "örök emberi" hogy is működik ? Nemrég láttam egyet Zsámbékon, de egypár szép ház az utcájában is van - rendbehozták, laknak benne ! Szuper.