Nem is tudom, mit írjak...
A sors nagy rendező. Nagyon torokszorító érzésem van, olvasva, amit írtál, de hasonlót éreztem ott is, látva, tapasztalva, érezve a dolgokat...
Lehet,hogy már írtam régebben, a nyolcvanas években néztünk itt házat ide akartunk költözni,van pár barátom itt.Sajnos vagy éppen szerencsémre a háború közbeszólt.Az Ante barátomat megölték 1992-ben a másik barátom családostól elmenekült Dubrovnikba :-(((.Üdv Gyula
Köszönöm szépen :) Itt nem volt nehéz szép képeket készíteni :)
Pont ez előtt parkoltunk le, úgyhogy amikor körbeértünk, ide jöttünk vissza, nagyon meleg volt, jól esett egy kis hűsítő. Klassz volt, mert vizet porlasztottak az asztalok fölött, és innen is nagyon szép volt a kilátás!
Látom felmentél a kávézó teraszára is:-)))nagyon szépek lettek a képek.Üdvözöllek Gyula