Nagyon szép és gusztusos!

Ha így folytatjuk a pékeknek nem hagyunk munkát:)

HMMMM szépséges lett!

Én is hasonlóképpen jártam el... gépi majd kézimunkával:)

Biztosan nagyon finomak lettek a kenyerek. A liszt minősége sokat számít, de nem tudom megmondani, hogy melyik a jó. Néha az én kenyerem is laposabb, mint kéne, de mindig finom, így folytatom én is a kisérletezést, hogy szép formája is legyen.

tosia: még én is kezdő vagyok ebben a szakmában. Szép hasonlat. Az enyém Toldi Miklós malomkövének kicsinyített mása volt. Mindenesetre az íze finom, már egy negyede hiányzik:)

mammaróza: láttad volna az enyémet (amit nem fényképeztem le) - Alföld hozza képed magas Tatra :D

de istenien finom volt, ugyhogy nem csak a kinézet számit.A mostani is finom s kinézetre mar közelebb áll a Tiétekhez mondom én a büszke tanonc :))

tosia: az én most sütött kenyeremmel nem dicsekszem! Lapos maradt!:( Igaz, hogy változtattam rajta. Nem kellett volna!:) Van még mit gyakorolnom:):)

feltettem a kenyeremet, nem oly gyönyörű mint amarié vagy mammarózaé, de mivel a receptura Tőletek van biztosan finom lesz mint az előző :-)

gykorolhatok mert az teszi a mestert :D

tosia: várom az eredményt:)

tosia: örülök a sikeres sütésnek! Szebb lesz a kenyered alakja, ha jénaiban, vagy valamilyen formában sütöd.

mammaroza: holnap sütöm a tiédet jénaiban., és lehet, hogy ezt mar nem felejtem el lekapni, mert az előző elfogyott mire észbe kaptam :))

amari: megsütöttem a kenyeret, finom lett de alakjára nem olyan szép mint a képeden - egy kicsit nagyobb kerek lett belőle a tepsiben :)), de sokkal finomabb mint ahogy a kenyérgépben megsütött.

Mária köszönöm! Sütök... sütök... remélem nem fogy el a lelkesedés, de most alig várom, hogy elfogyjon a régi, hogy megint nekilássak a következőnek:)

gratulálok! nem mindegy, hogy mit tesz bele az ember lánya... a te első kenyered olyan, mint amilyet gyerekkoromban láttam... nem tudom, hova tűntek a régi finom kenyerek... süss csak, így biztosan finoman esztek :)

Igazán örülök, hogy találtatok kedvetekre való recepteket, olvasnivalót! Majd fotózzátok a végeredményt!

amari: bóklasztam egy kicsit a blogodban ahova majd visszalátogatok mert érdemes.

Kenyeren kivül megleltem a kaposztás pogacsát is.

Köszi lányok, lesz programom :))

amari gyönyörű a kenyered és az aranygaluskád receptjét is fel fogom használni!:)

amari: az receptem u.az, mint a tied, csak én öreg tésztát, vagyis kovászt is teszek bele, BL-80 liszttel és késhegynyi aszkorbinsavval készült, utóbbi helyettesíthető pici ecettel.

sütni jénaiban sütöm.

tosia: nálam így készül a kenyér:

http://amari.blog.hu/2010/02/25/kenyersutes_4

Azért mammaroza recepte is jöhet!

sütnék, ha elküldenéd a receptet :-)), amit előre meg is köszönöm !

tosia: sütöd(-)e már a kenyérkét?:)

... rögtön megéheztem, ahogy megláttam :)), ahogy olvasom kedvem tamadt megsütni !

Ez jó!!

Igen, szerencsések vagyunk! Ők sok dologban többet tudnak, mint mi, de így van ez jól. A gyerekeink cselekedeteiben mi is benne vagyunk.

Egyszer olvastam egy graffiti feliratot:

Olyannak neveld a gyerekeidet, hogy szeressenek, mert majd ha öreg leszel, ők választják ki számodra az öregek otthonát :)))

amari: azt hiszem, mi szerencsések vagyunk, hogy ilyen gyerekeink vannak. Nekem lassan a lányomtól kell segítséget kérnem:))

mammaroza: szerintem nagyszerű dolog, ha a leányaink otthon sütnek-főznek. Én a blogomat is azért kezdtem el írni, hogy ne kelljen mindig telefonos segítséget kérni a lányomnak, mert ahogyan elmondtam egy receptet, le is kellett írnom.

Nagy tisztelet a nagybátyádnak tacsi! Mostanság kevés már az igazi pékmester. Én is otthon sütöm a kenyeret, mert a környékünkön is csak nagyüzemi, mindenfélével kevert, puffadt kenyeret árulnak.

Nagybátyámnak 2 dagasztógépe volt. Ő sütötte a város legfinomabb péksüteményét. Később, mikor elvették tőle, és cukrászatot csináltak a műhelyéből ő a kenyérgyárba ment. Ott is lehetett tudni, hogy melyik zsemlyét sütötte ő. Ő is este 7-kor ment aludni, akármilyen jó volt a társaság, mert éjjel 1-kor kelt minden nap.

amari: az biztos, hogy nagy élmény a kenyérsütés. (és géppel már nagyon egyszerű! ) Sokszor este 10 -kor jön- vagy megy az e-mail lányom és közöttem: na nézd meg az enyém ilyen lett!!:)

tacsifotó: az én anyukám is pékmester volt:) 6 gyerek+ két felnőtt, hetente 4-5 db óriáskenyér!! Hajnali kettőkor kovászolás- aztán dagasztás kézzel! az volt az igazi! Később már annyi "könnyebbség" volt, hogy a kenyérgyárba vittük el a tésztát szakajtó kosárban, és délután mentünk érte.!!:)

Otthon is nagy élmény saját kenyeret sütni.

Kemence!!!!

Nagybácsi maszek pékmester volt, én imádtam bent ülni a pékműhelyben, és nézni, ahogy nyugodtan, biztonságosan, szépen dolgozik, ahogy "bevetette" a hitzkemencébe a kenyereket, aztán onnan ki, és át a másik kemencébe. És az volt a legszebb, amikor megsültek, sorban kiszedte és egy tologaható polcra rakta.



Nagyon nehéz munka a pékmesterség.,,

Szép lett a kenyered és biztosan nagyon finom is! Gratulálok!

köszönöm tacsifotó:), nagyon finom lett! A gép is finomakat süt..., de ez az igazi! Igazibb lenne a kemence... :)

Gratulálok a kenyérhez is, és a fotóhoz is.

Gusztusos, legszívesebben szelnék belőle reggelire.