Sajnálom, hogy szüleid már nincsenek Veled, ill. ahogy írod, mégis :))) Édesapám betöltötte a 87. életévét, édesanyám szeptemberben fogja, és remélem még sokáig köztünk lesznek :)))

...bár drága szüleim sajnos már évek óta nincsenek közöttünk, mégis velem és bennem élnek nap, mint nap s ez igaz a régimúlt ezerszer hallott, mesélt történeteikre is.....:-)))

:))) úgy látszik sok hasonló történet van, lehet a családunkban... szeretem a családi történeteket, jó hallgatni ahogy mesélnek a régi dolgokról... és már az én gyermekeim, unokáim is szívesen hallgatják a történeteimet :)))

Jaj angyalkám, szinte magam elött látom az egészet...most jöjjek azzal, hogy velem is...nem, nem velem a Pipi babámmal történt meg ugyanez és szegény Apukámnak kellett vsszarohannia a hátsólépcsőn a harmadikra érte....én már nyolc éves voltam :-(((

'56 én nem emlékszem, mert akkor még csak két éves voltam, de édesapám sokat mesélt róla, és mi is lent voltunk a pincében :) sőt a nagy rohanásban, engem fent felejtettek a harmadikon, édesanyám kérdezte: és Éva hol van? mire édesapám: te jó Isten fent hagytam! rohanás vissza, szerencsére semmi bajom nem lett, ott nézelődtem a gangon :)))

Hihetetlen egybeesés, dettó a harmadikra, fát, szenet, sőt '56-ban a pinyóban voltunk néhány napig, mikor a Körteret lőtték. Persze mi gyerekek roppantul élvezzük. Most újra fordult a világ és ismét fával tüzelünk, így lényegesen gazdaságosabb és nem utolsó sorban hangulatosabb.

elég egyformák ezek a régi pincék :) a bátyámmal gyerekkorunkban sokat jártunk a pincébe, tüzelőt hordtuk fel a harmadik emeltre, gyalog :))) egyik kályha szén, a másik fafűtéses volt :)

Mintha, csak a mi pincénkben járnál...:-)))