Rajtunk nem múlhat! :-))

Pontosan így vagyok én is. Egy kép nagyon beszédes tud lenni. Mesél a készítőjéről, emberekről, sorsokról, tájakról, világnézetről. Tényleg komolyan mondom itt az indán én már rengeteget tanultam, sok új dolgot ismertem meg. Nem beszélve a jó társaságról :))) Budapest egy csoda, rengeteg csodát tartogat még számunkra :)))

...szeretem, ha beszélgethetek a képekről, magam is sokat tanúlhatok belőle, embereket tájakat, szokásokat, élethelyzeteket ismerhetek meg rajtuk keresztűl, örvendezek, ha hozzád hasonló társra találok ebben...jól teszed, gyere csak minél többet át Budára, ahogy én magam is gyakran tévedek a Duna máskik partjára, van még mit felfedeznünk... :-)))

Egy egy kép rengeteg élményt hoz felszínre. Hol jót, hol rosszat. Remélem a gyerekkori emlékek felidézése csak jó lehet :) Mivel pesti lány vagyok, a budai oldalt kevésbé ismerem. Ezért is, meg a ragyogó napsütéses idő miatt is választottam most a másik oldalt :)

Ez az én kedves "hűvös utcám", gyermek korom játszótereinek egyike, a srácok folyvást megmászták ezt a kéményt, míg én odalent szurkoltam Nekekik. Telis-tele volt hatalmas lombú vadgesztenye fákkal, szinte össze is értek (innen is a neve, amit mi adtunk neki). Mikorra végre kibetyárkodták magukat aztán tova ugrándoztunk a "spitz"-re, a mai Kopaszi gát egykori vadregényes, horgász kalyibákkal teli főldnyelvére, hogy ebihalat fogdossunk és békákra dobáljunk célba. Aztán hazafelé még jól megmásztuk a készülő híd elemeit, megjegyzem szemlesütve, mivel én voltam az egyetlen kislány közöttük, jó pár év múlva az egyik fiu közülük lett az első nagy szerelmem és nem melesleg az első férjem is. :-)))

Mik nem jutnak eszébe az ember lányának egy régi-régi kéményről....