Zsazsa, köszönöm :) igyekszem, igyekszem, csak hát az idő... :)))
Szép a fotó és a vers is! Várom a folytatást.....
irenne, Chromcsi, nagyon kedvesek vagytok :) igyekszem idő szakítani rá :)))
Egyetértek Irenkével, várjuk a folytatást...:)
Helyes, csak gyere vissza Kelenföldre és folytasd a fotós felfedezést és mutasd meg nekünk szuper jó képeidet! :))
irenne, köszönöm :) Általában így szokott lenni, saját környezetünket nem mindig fotós szemmel nézzük :))) Kelenföldnek most csak egy icipici szegletét jártam be. Ha időm engedi majd visszalátogatok még ide :)))
Igen, igen, szép a kép a verssel együtt! :))
Irigykedve néztem végig kelenföldi fotóidat! Fotós szemmel még nem jártam körbe ezt a környéket, ahol anno két és fél évig éltem! :((
Remek felvételeket készítettél, gratulálok! :)))
Örülök, hogy Neked is tetszik :)))
Nagyon szép ez a kép a verssel együtt!
A szobron látható Mágia című verseskötetből:
A lámpagyújtó énekel
"Egy szűk, kicsiny botban viszem
a szent tüzet felétek,
én örök újra bújtó,
és kormos lámpagyújtó.
Fölgyújtom a vak éjet.
A rézkupaknak öblén
halkan szitál a tört fény,
ha jő az alkonyat,
s alélt kanócok, álmos utcalámpák
szomjúhozzák piros tűzcsókomat."