franszoá, ha mesélni tudnának.... sok érdekes történetet ismerhetnénk meg :)))

anna, szerencsére nem Veled történt, így nem adtál munkát senkinek sem :)

Szilvia, hiába is kiabáltam volna, senki se hallotta volna! Szerencsémre csak pár percig tartott és kiszabadultam :)))

nevetnijo...de ha ez velem történik egy időre, előbb a tepsis dolgozóknak adtam volna munkát, majd elszállításomat követően az árnyékos fotódon elalvó takarítónő moshatta volna a pipit, kakamakát....

Ezek a régi városi liftek ....!!

Egy külön világ és csemege műszakiaknak-ipartörténészeknek.

(és ha még mesélni tudnának ?)

nevetnijo, Szilvia68: Nekem nem volt még hasonló élményem, mely mindössze annak köszönhető, hogy néhány évtizede a tériszonyom mellé érkezett némi bezártság érzés is, így nem használom a fülkéket, inkább gyalogolok.....még szerencse, hogy nálunk nincsenek felhőkarcolók.

Bocs, elég rosszul sikerült megfogalmaznom a mondandómat, de talán így is értetted, kedves Nevetnijó. / 23.30 /

Jobban szeretem, ha burkolt az akna. Így nekem félelmetes.



Jujj!! Nem lettem volna a helyedben! Biztosan sikítoztam volna, de legalábbis kiabáltam volna, ha ilyen szorult. sötét szituban.

Bátor vagy Nevetnijó! Le a kalappal előtted!

Hát igen, elég veszélyes jószág... Képzeld, egyszer a könyvtárban bennragadtam a liftben. Pontosabban áramtalanítottak a ruhatáros kollégák, mert ők felelősek a zárásért. Teljes sötétség, telefon nem működött, mert ugye nem volt térerő. Kissé frászban voltam. Szerencsére a számítógép, amin figyelik, hogy még ki van az épületben, azt még nem kapcsolták ki, így rájöttek hogy én még nem mentem haza. Visszakapcsolták az áramot, és kiszabadultam! Mondanom sem kell, hogy egy darabig nem használtam a liftet...

...nem robban ugyan, de számomra ugyanolyan veszélyes...