Köszönöm az együttérzést, hidd el, a mai napig sokszor eszembe jutnak azok régi könyvek, mert hát még ezen kívül is volt nagyon sok...:-(

Hatalmas veszteség, ilyenkor csak úgy sajog a szívem!!

Köszönöm az együttérzést!

Emlékszem, a könyvek között volt - bár katolikusok vagyunk - a Mózes Könyve héber nyelven is, gondolom, az is az enyészeté lett... Pedig gyerekként mekkora kuriózum volt, hogy bár elolvasni nem tudtam, de tudtam, hogy visszafelé kell olvasni...:-) Ösztönösen éreztem, hogy az valami nagy dolog lehet, az 1800-as évek végén adták ki...:-(

Ó de kár, sajnálom. :(((( Ezt olyan rossz hallani, ennyi egy élet munkája!!!!!! Nektek még borzasztóbb volt átélni!

De jó néha nosztalgiázni...!!:-))

Sajnos, nincsenek ma már meg ezek a relikviák, mert nagymama halála után sebtiben kiürítették a házat a helyi rokonok, persze könyv és egyéb "kultúra" nem kellett nekik... A házat azonnali bontásra ítélte a hatóság, áruház épült helyette... Mire mi odaértünk, már a falak sem álltak, a törmelékek között meg már nem tudtunk érdemben megkeresni semmit...:-((

Remélem megvan még nektek ez a gyűjtemény, mert nagy kincs! Én is szívesen nézegetek régi újságokat, könyveket. Szerencsés vagyok, mert munkámból kifolyólag kezembe vehetek olyan ritkaságokat, melyek a nagyközönség elől el vannak zárva.

Nekem is nagymamám jutott eszembe, ő minden évben a Kincses Kalendáriumot vette meg. Lapozgatta, nézegette a képeket, olvasni nem tudott. Így mikor iskolai szünetekben meglátogattuk, nyáron ott nyaraltunk, mi unokák olvastunk fel neki. :))

Elfogott a nosztalgia a képek láttán... Gyerekkorom éveken át tartó kedvence volt drága nagyanyám Magyar Úriasszonyok Lapja című gyűjteménye, benne sok-sok csoda képpel (akkor az 50-es évek második felét éltük...), csodaszép ruhákkal, háztartási gépekkel (!), folytatásos regénnyel,stb...