Így van Erzsike, Nevetnijo!:-) Bizony ma már mi sem nagyon tudnánk elképzelni így az életünket, mégis annyira jó visszaemlékezni azokra az időkre!:-))

Most pedig vannak melegítő párnák, ágymelegítők, láb- és kézmelegítők, ami mind elektromos. Mai generáció ezt használja. :)))

Hermi!

A mai fiatalok el sem tudják képzelni.

Igen Erzsike, bizony ez volt a következő fokozat a fejlődésben!:-)) Az én lábam alatt is volt ilyen "melegítő" anno!:-))

Rég volt, szép volt, az emlékek pedig édes keserűek, mosolyogva könnyezzük meg őket:-)

Mikor gáztűzhelyhez lehetett jutni, s lecseréltük a mi "tüzes Zsuzsinkat" nagy nehezen szoktuk meg, hogy más íze volt az ételnek, amit azon főztünk.

A sütőben melegítettük a téglát, amit ruhába csavarva az ágyba tettük, hogy meleg ágyba bújhassunk.

Nekem ilyen emlékeim vannak.

Igen, és ez annyira jó. Elég egy fotó, egy szó, egy mosoly és máris eszünkbe jutnak az emlékek. Az is előttem van ahogy nagymamám mesélt a régi dolgokról, hol nevettünk, hol sírtunk. Közben a pattogatott kukorica nagyokat szólt a sparhelten. Szép emlékek... :))))

:-))) Ugye, milyen emlékek törnek fel a régi tűzhely láttán?:-))

Tényleg, most hogy írod, az én nagymamám is ott tartotta! :))))

Nevetnijo: :-)) Meg a kiscsirkéket is ott tartotta egy ládában a nagymamám, amíg még sárgák voltak:-)

Hermi, nagymamámnak is ilyen volt. Nyáron igencsak meleg volt, télen viszont jól jött. Cicusok mindig alatta melegedtek. :)

marcipan, micsoda nevet adtál neki, tetszik. :))) Nekem is rögtön a gyerekkorom jutott eszembe. :)

:-) Engem is a nagymamámra emlékeztet, mennyit kellett fényesítenem a felső keretét!:-))