:)

:-) Velem is a bátyám szerettette meg:)

Nálunk a gimnáziumban meg sem említették Rejtőt. Bátyám nagy rajongója, bevallom én nem. De most ezek után előveszem a könyveit, és el fogom olvasni. :)

Na ja... De legalább így gyorsan fel is lehet mérni a társalgás szintjét, meg lehet tudni, hogy mikor kell csóndben maradni:-)

Igen kellemetlen helyzetet tud teremteni...

:-)

Az a borzasztó, mikor társaságban előkerül egy valamilyen helyzetre éppen passzoló Rejtő-idézet, aztán senki sem érti, mit akarok...

Hermi: nálunk is igen gyakran előkerülnek. :-)

Frangipani: Az ősszel fejeztem be az összes Rejtő-könyvem újraolvasását:-)

Emlékszem, a gimnáziumi magyar tanárom (aki nem volt a szívem csücske) ponyvának minősítette Rejtőt. Mélységesen megdöbbentem, és nem mertem elárulni, hogy faltam a könyveit, szüleim az összeset elém tették, és én nem így éreztem. Aztán szerencsére az angol tanárom (akivel iskolán kívül is nagyon jó volt a kapcsolatom), és egyben irodalmat is tanított, felhívta a figyelmemet Rejtő szenzációs regényeire...

Persze, nem árt... Addig sem rozsdásodik...:-((

frangipani, Erzsike, Hermi, szomorú hogy ennyire nem törődnek környezetükkel, hogy Rejtő Jenő itt lakott, sokaknak semmit sem mond, nem is tudják kiről van szó. Akiket minősít, azok sajnos ezzel nem törődnek, ők természetesnek tartják az ilyesmit, egy kis firka senkinek sem árt, gondolják. :((

:-(

Valóban szomorú.

Azért ez valakit, vagy valakiket minősít. :(

Bocsánat, igen akart lenni.

Ige, az...