Örülök, hogy megtaláltad.

Megtaláltam. :)))

Megnézem újra!

A régiségeink albumban a hetedik fotó, ahol mozsarak és habüst is látható.

Nem sikerült a belinkelni. Szerintem "csak" az lehet a bibi, hogy az adminok nem nagyon foglalkoznak, hogy bármit is megjavítsanak. Emlékszem a régiségek albumodra, de amit említesz a régi mérleg, azt nem találtam, most néztem át újra.

Úgy látszik csak a régiségeink albumára tudok hivatkozni.

Lehet, hogy az inda azzal védi magát, hogy nem is engedi belinkelni, amit mutatni szeretnék, nehogy más képe jelenjen meg?

Nem tudom sikerül-e linkelni.

Lányomnál vannak régiségeink egy része, mint egy régi mérleg is eredeti súlyokkal.

Az albumban többet is láthatsz, ha érdekel.

Én pedig köszönöm Erzsike, hogy megnézted. Kicsit nosztalgiáztunk. :))

Való igaz, hogy teljesen más íze volt a sparhelten főzött ételnek.

Akkor szembesültünk vele, mikor megvettük az első gáztűzhelyet.

Én nagyon szerettem fával, szénnel fűteni, persze nem kívánom vissza azt az időt, csak annak a melegét.

Örülök, hogy megmutatod ezeket a régi dolgokat.

Bizony, ez így volt! Gyújtóst én is hasogattam:-D

A sparhelt teljesen más ízeket hozott ki, mint a mai modern tűzhelyek, legalább is szerintem. A begyújtásnak pedig technikája volt/van. Bátyámmal részesültünk benne, igaz nem sparhelt, hanem fafűtéses cserépkályha. Annak a melege fantasztikus érzés volt. Mikor már nagyobban voltunk, mi jártunk le a pincébe, bátyám a vastagabb rönköket hasogatta szét, én meg gyújtóst aprítottam. :) Mert gyújtós nélkül nem lehetett begyújtani! :)))

:-) A mai napig nem tudom, hogyan lehetett a sparhelten olyan finomakat főzni!:-)) Én biztosan begyújtani sem tudnám:)

Hermi, ugyanígy voltam én is mikor beléptem az étterembe! Egyből nagyszüleim jutottak eszembe, mikor nagymamám kézi mérleget használt a piacon. Na és a sparhelt, ahol finomabbnál finomabb ételeket főzött. Sütni a kemencében sütött. :)))

De jó! Gyerekkorom sok-sok képe villanik fel a fotóid láttán!:)