...abszolút Olzsi, abszolút, ez nem is lehet kétséges! Testnek és léleknek egyaránt kiváló gyógyír a természet közelsége, pláne ha még a kitartó és nem lankadó folyamatos mozgást is beleszámítjuk. Nem mellesleg a szívednek is csak jót teszel mindezzel.

Ami az akkori atomkatasztrófát illeti, hálát adhatunk, hogy nem lett valami komolyabb bajunk, hiszen, bár a robbanás április 26.-án történt, de a közeli május elsején az a rengeteg ember, akik kint ünnepeltek a szabadban, mind ki voltak téve - bizonyos mértékben - a sugárzásnak.

Emlékszem nekünk elsején történetesen mozijegyünk volt, talán az egy órai előadásra és bizony futva mentünk a Bartók moziig (biztos, ami biztos alapon).

Nahát! Akár találkozhattunk is. A Bp-Miskolc-Hidasnémeti-Kassa-Poprád vonalon utaztunk azokban az években szintén családi összetételben. Az emlékezetes csernobili ügyet pont Hévízen éltem át és milyen véletlen: kipróbáltam a rádióaktív iszappakolást, majd a gyönyörű meleg és napos időt kihasználva egész nap a tóparton napozva töltöttem. Nemes kormányunk pedig nem figyelmeztetett a veszélyre, elkenték az egészet. A zöldhatár legális átlépésének lehetősége az EU-hoz való csatlakozás egyik valódi értéke. melyet a környékünkön élő természetjárók ki is használnak. Remek lehetőség és élni is akarok vele a jövőben is. Igaz, az egészségtudatom az fejlett és sok mindent alárendelek neki, szerintem megéri.

Voltak évek amikor én is szinte havi rendszerességgel utaztam hol Kassára, hol pedig Pozsonyba az iparomhoz szükséges alapanyagokért (elsősorban gyöngy alapanyagért Jablonecből és ékszerkészítéshez nélkülözhetetlen alkatrészekért), mindenesetre nagyon szerettem ezeket a kiruccanásokat.. Ilyenkor felkerekedett az egész család jöttek Anyukámék és az akkoriban még kicsinke Dávid fiam is (aki a legjobban élvezte a vonatozást és, hogy klassz Igracsekeket lehetett ott kapni, no meg terepasztal kellékeket)Ilyenkor legtöbbször meg is szálltunk elsősorban a Hotel Kievben, ahol emlékezetes, jellegzetesen orosz ételeket fogyasztottunk. A szomorú emlékű csernobili katasztrófa óráiban is épp a pozsonyi várban bóklásztunk s szerintem valami nagyon is érezhető volt a levegőben, az a forróság és nyomott légkör, ami erősen deprimálta az embert, emlékszem a vacsorához már le sem mentem olyan rossz közérzet uralkodott el rajtam...

..de térjünk vissza a szép jelenbe,...ez a zöldhatáros átkelés nagyon dicséretes és izgalmas küldetés, a lényeg, hogy a napjaidat igazán hasznosan és egészségtudatosan töltöd.

Minden évben többször is megyünk Szlovákiába. Az utóbbi években gk-val (valaki visz minket, nekem jogosítványom sincs) és változatos helyszíneken fordulunk meg. Leggyakrabban a Liptóságba megyünk, ahol ez a falu, Liptovské Teplicska is található. Nincs ez olyan messze, hisz az Alacsony-Tátra északi oldalában fekszik, úgy 140 km-re, úton. Direkt fotótúrák ezek az utak, a társaink is fotóznak. Van még két kategória. Az egyik, amikor a zöldhatáron át megyek gyalogosan. Ez hetente többször is előfordul, mert a forrásvizet is Szlovákiából hordom. (lásd. Krúdy-forrás), illetve gyakran gyalogtúrázom a környéken. A másik, amikor családi körben vagy túratársakkal megyünk túrázni Szlovákiába. Ilyenkor a Tátrák egyike vagy más természeti érdekesség bejárása a cél és a fotózás ekkor "melléktermék". Vonattal korábban, még a rendszerváltás előtt jártunk ki a Magas-Tátrába, akkor még olcsó volt a nemzetközi jegy is. Ritkán buszozni is szoktam, ekkor egyedül megyek.

Hány kilométerre van Tőletek? Vonattal szoktatok menni?

Rengetegen vonultak fel a portékáikkal és nem tudtam mindet bemutatni, csak a legérdekesebbeket. Napok kellenének hozzá illetve évente el kellene látogatni erre a rendezvényre! Jó is lenne!

Mennyi fantáziával és kézügyességgel megáldott, tehetséges ember él ezen a vidéken.