Reggel, mikor a Nap felkel,

az őszi szélben, egy fa levél táncra kel.



És majd ha jön, az utolsó nappali óra,

és ő vígan dalolva, ezt mondja:

Még korán van, nem térek nyugovóra

Mert még várok, egy utolsó szóra !



Az este el jött megint,

fekete ruhát öltött, ahogy illik rendszerint.

Egy madár is táncol, az őszi széllel, s a fa levélnek odaint.

A fa levélnek, ez Nagyon Tetszik oda Kint.



Most már ketten táncolnak,

hogy ki táncol ma este még? , kik kotkodácsolnak.

Na de még folytathatnám,

De e utolsó sorban, azt a szót írnám .



. . . Jó éjt ! . . .