"...Sokszor vagyok szomorú

A kisfiú még nem szállt ki a lelkemből

Nem tudott felnőni

Nem biztos, hogy baj

Még mindig van mit adnom

Még mindig lopnak tőlem



És majd ha helyet foglalok a kastély urának balján

És fogadom a zenészek ajánlkozását

Csendre intem a kutyákat

Kiszáradt torokkal hallgatom az öreg lantos álmát a tengeri szélről

Hajókról, amelyek viharban vesztegelnek az öbölben

És ő énekel majd a törzsemről, akik nem vér szerint rokonok

Hanem álmukban jelölte meg őket Uruk

Meglelem helyemet



Tudom, sokszor nem értenek

De szerintem elég egy érzés

Elég érzelmet adni, ami elragad és elvezet a pillanathoz

Amikor a zene eléri a lelket......"

Földes László