A régi is tetszett,de felújítva még szebb.

New York, te kávéház, ahol oly sokat ültem





New York, te kávéház, ahol oly sokat ültem,

hadd nyissam ki az ajtód, leülni még szabad tán,

csak mint a koldusnak, aki pihen a padkán,

s megnézni, mi maradt belőlem és körültem.

E nyári kora estén, hogy még mind vacsoráznak,

meginnék asztalomnál egy langyos, esti kávét,

és mint hívő keresztény, elmondanék egy ávét,

múltán az ifjúságnak s múltán a régi láznak.

Óriási hangulata van! Remek!