sajnos:((...köszi!:)

Igen, nagyon hasonlít, de az enyém sajna nem maradt életképes!!!

Nagyon kedves kép!

Köszike Olívia!:)

Olyan aranyos! :))

Kedves Szilvórium,a jelre mindig figyelj :)))Az olvasni valót pótold!:))

Látod mennyire nincs fantáziám...amikor te egy tigrisre gondoltál amint menekülsz előle a dzsungelban,én meg leragadtam a szelíd,és rút kiskacsámnál:))

Lemaradt a vigyori jel az utolsó gondolatom után.Nem olvastam a minisorozatod képaláírásait. Nem a vadkacsára gondoltam ami megkerget, hanem általában az állatokról írtam.

Egyébként futottam én házi kacsa elől... ;-)

Nincs itt csalás a történet igaz a minisorozaton olvashatod,...én még nem láttam embert kergető vadkacsát,ellenben itt a tavon vad hattyút sokszor láttam.

Hm. Az kellemes lehet, mert az állatok bizalma megtisztelő akkor is, ha csak kaja miatt mennek oda az emberhez és annak ellenére is, hogy egymással milyenek és minket is megkerget egyik másik.

Szóval akkor ez nem telés csalás ?

Zsazsa:))

Szilvórium,nekem a tenyeremből eszik!:)

...és mekkorát tud csípni !

Nagyon helyes!

Valóban,köszi annabell!:))

Nagyon aranyos