Ági

Zsazsa

Még egyszer köszönöm nektek,hogy ti is így éreztek!:)

Kedves :))koboldmano!

Te a koboldok tündére,ezekkel a szavakkal óriási elismerést kaptam töled.

Köszönöm,de ez a szó nem fejezi ki azt amilyen érzést kiváltottál vele,az én szíveben,lelkemben.(na meg a gombóc a torkomban):))))

Na de elmúltak az ünnepek,és legyünk továbbra is vidámak!:)

koboldmanó: gyönyörűen megfogalmaztad! Hasonló érzé-

seim támadtak....

Koboldmanó, milyen szépen megfogalmaztad, valahogy én is ilyesmit éreztem, de nem tudtam így leírni. Én is többször visszajöttem és az üvegszívhez is. Valahogy nagyon hívtak vissza.

Ezt a fotót nem először nézem.

Remekül elkapott pillanat egy szép, igényes fotón, ahol teljesen egyértelművé teszed a főszereplőket az élességgel, fényekkel.

A címe is telitalálat, a szívemig ér ..... akárcsak az a ledöbbent madár-tudat, amint elmereng a kőgalamb beletörődő meghajlásán.....



Ezt a fotót megsirattam kedves Sas! Féltem hozzászólni..

Pedig ez az élet! A kő is érez, hát még aki él, mint az a gyönyörű és okos kismadár!



Ez a fotó nekem döbbenetes erővel hat! Mert érzem.... és fáj!

:)

Ági,én is így gondolom,...bevallom,egy kicsit "megcibált" amikor a címét írtam.

Rolling,köszönöm szépen!

Nagyon jól tetted.

Szép a cím,az elkapott pillanat.

Ági

Zsazsa,köszönöm!

A hirtelen jött témát megragadtam!

Remek fotó!

Nagyon aranyos a címével együtt.

Köszönöm kedves Zsü!:))

Fantasztikus, Sassy!!!