Köszönöm!:)

Nagyon hangulatos fotó, szép színekkel:))

Nem okoskodás ez! Én már huszon éve városlakó vagyok és fejben még abban a világban élek, amikor kézzel törtük a kukoricát, kupacokra dobáltuk, majd munka végeztével szárvágó kapával utat csináltunk a lovaskocsinak, feldobáltuk, hogy aztán a góréba kerüljön. Szerettem, de szerencsére csak évente egyszer kellett csinálni. Habár visszagondolva ezt a saját földünkön tettük, a tsz földjén pedig böngésztünk a kombájn után.

Az aszály elintézte, hogy ne nagyon legyen mit betakarítani. Kivéve pár esetben, ahol mondjuk hamarabb elvetették a kukoricát, vagy mélyebben fekvő területeken, ahol a talajvíz közelebb van a felszínhez. Kézzel nem nagyon szoktak már kukoricát törni, a kombájn után meg nem így nézne ki.:) De nekem könnyebb innen okoskodni, úgyhogy nézd el nekem.:)

A legnagyobb méretben is úgy láttam, mintha már letörték volna....de tévedtem:-(

Valószínű, annyira kevés volt a termés, hogy nem érte meg betakarítani. A másik lehetőség, hogy vadföldnek lett meghagyva, ahol az őzek és más állatok ehetnek.

...a termés már a góréban pihen...

Köszönöm, hozzáadtam.

ezt képet örömmel látnám gyűjteményemben:



http://indafoto.hu/gyujtemenyek/minden_ami_szantofold