John Doe: Az embereknek ma már nem elég megveregetni a vállukat. Oda kell csapni a nagykalapáccsal.

David Mills: Várjon csak, úgy tudtam, hogy maga ártatlanokat ölt meg.

John Doe: Ártatlanokat? Viccel? Egy hájpacni. Undorító dög, aki nem bírt lábra állni. Ha az utcán látja meg, röhögni kezd rajta, és mutogatja majd a barátainak. Ha meg evés közben látja, nem tud tovább enni. Aztán ott volt az az ügyvéd. Érte biztos sokan köszönetet mondtak. Csaló volt, aki hazugsággal és gyilkosok védelmével kereste a kenyerét.

David Mills: Gyilkosok?

John Doe: Egy nő...

David Mills: Gyilkosok, mint maga, John?

John Doe: Egy nő, aki belül annyira csúf volt, hogy megölte magát, ha kívül nem lehetett szép. Egy drogdíler, aki mellesleg homokos volt. És hadd ne felejtsem a betegségeket terjesztő kurvát. (majdnem sírva) Csak egy ilyen szemét, szar világban nevezhet normálisnak valaki egy ekkora fertőt!

John Doe: Halálos bűnnel találkozunk minden utcasarkon.És eltűrjük mert olyan hétköznapi, triviális.

Azt hiszem, nem tudok olyan helyen élni, ahol a közönyt elfogadják, sőt, úgy értékelik, mintha erény volna. (...) Persze, könnyebb elringatni magunkat a drogokkal, mint szembenézni az élettel. Könnyebb ellopni valamit, mint megdolgozni érte. Könnyebb verni a gyereket, mint felnevelni. A szeretet, a munka erőfeszítéssel jár.