...az nem mondható, hogy lánykorától, de a kezdetektől valóban...

Olyan kevés hóból max. rajzolni lehetett, szobrászkodni nem. ...



Anna már a kezdetektől ilyen volt.....

Na, végre ide is eljutottam... sose láttam még ezt a képet....

Nagyon bájos... és Tacsi, igen ügyesen rajzolsz...



Valamint megjegyzem, hogy Anna már akkoriban is igen "kritikus" hagulatában volt:XDDDDDDDDDDD

Édua unokám nevében köszönöm.

dejóóóóóóóóóóóóó! annyira tündér az unokád!

Kedves Tacsifoto! Örűlök, hogy más is csinál ilyeneket, érdemes még lejegyezni az aranyköpéseket. Pl Dorci megsímogatott egy kiscicát, azt mondja "szeretem! megesszük?" Vagy játszott az anyja mobiljával ugy 18 hónapos lehetett, véletlenül felhívott. Nem tudtam ki, mert csak egy göndör gyermekkacajt hallottam, azt gondoltam a 2 évvel nála idősebb unokámnak adták át a telefont. Addig beszéltem, hogy adja oda az anyukájának, egyszer csak azt mondja: "eeejjte mama" Onnan tudtam, meg, hogy ez csak Dorcika lehet ő még csak ennyit tudott mondani. de legalább közölte, hogy szeret. mert az hej te mama lett volna.

Szia Ági mama!



Jót nevettem, mert nekem is van dossziém, de nem csak az unokám rajzairól, hanem ismerős és rokongyerekek rajzait is már régóta gyűjtögetem. Most már belekerülnek az unokám rajzai is. Meghökkentő, hogy mit magyaráz bele a képekbe. Mindig megkérdezem, hogy mit rajzolt le, aztán ráírom a papír szélére, vagy hátlapjára. Tényleg jó móka.

Köszi a látogatásodat.

Bocs, most, hogy már elküldtem észre vettem az elírást, nyíilván egy dossziét... és tapasztalatból. ...

üdvözlettel

Ezeket a pillanatokat érdemes megörökíteni. Sőt , én minden unokámnak nyitottam agy dossziét, abba rakom a rajzaikat,ráírom a dátumot is.Egyéb apróbb kézműves dolgaikat pedig egy egy kis cipősdobozban melyre ráírtam a nevüket. Tapasztalatól tudom, hogy később örömmel nézegetik és jókat derűlnek. Ugyanúgy mi is. Most akkor elárulom, hogy mikor dolgoztam és az anyuka ügyintézéskor behozta a gyermekét, mig én foglalkoztam az anyukával, a gyermeknek adtam papírt ceruzát és kértem, hgy rajzoljon nekem. Pár hónap múlva, mikor lejárt az ügy visszadtam a dossziéból az anyukának a rajzot, igen hálásak voltak. A gyermekek meg örültek, hogy a néninek rajzoltak. No ez már a múlt.csak leírtam!.

Én is ebben reménykedek, mert olyan szófordulatai vannak

néha, hogy muszáj nevetni. Már kezd mesélgetni, de még azért várni kell. Énekelni nagyon szeret és jó a hallása. Édesapjával,a ki a fiam minden nap énekelnek és zenélnek gyerekdalokat. Ezt hallgatni a legboldogságosabb öröm számomra.

Ez így igaz, ahogyan írtad,de meglátod, hogy nemsokára ő fog neked mesélni. Dorina 4 éves és Karácsonykor ugy belejött a mesélésbe, hogy a könnyünk is potyogott ugy nevettünk, megszólalni sem bírtunk erre ő ugy belendűlt, hogy a többi kis unokámat alíg hagyta szóhoz jutni, mert neki mindíg eszébe jutott valami más mese vagy vers vagy ének. Az unokák már csak ilyen tüneményesek! Ez még csak a kezdet! üdv.

Nagyon igyekszünk, ma is fél délután kecske és káposztát játszottunk és megbeszéltük, hogy holnap folytatjuk.



Imádok az unokámmal együtt lenni, bármilyen könyvet tesz elém, bármelyikből képes vagyok mesélni neki. Jobban szereti, mint az olvasott meséket.



Biztos vagyok benne, hogy Neked is ezek a legboldogabb óráid. Remélem, 2011-ben folytatjuk.

BUÉK!

Maradjatok ilyen jókedvű bohémek.

Köszönöm , ez jól esett. Tényleg jó kapcsolatban vagyok az unokámmal. Mi vagyunk a család bohémei.

Nekem a középső "alkotás" tetszik nagyon, olyan kis őszinte mosoly. Látszik rajta, hogy szereti azt az embert aki fényképezi. Ez ám az igazi tükröződés!.

:-)

Még megtehetem, holnap lehet, hogy kinézek oda egy padlókefével. Kíváncsi vagyok, mit szól a parkőr. Lehet, hogy riadózza a mentőket sőt szól nekik, hogy kényszerzubbonyt is hozzanak...:)

tacsifoto, alias Vilma:-)...köszönöm válaszod, nekem is tetszett természetesen, sőt ennek kis írásom után nyomatékot is adok!...szépen tudsz rajzolni, azonban nagy nagy kár hogy e tetthely körül nem vikszelted fel a területet, mert így olyan fakónak tűnik:-)

Hát én meg abban reménykedtem, hogy megtetszett az ötletem. Hóembert építeni nem igazán volt kedvem, de mondtam Édukának, hogy tudok Vigyorit "rajzolni" a fára hógolyókból-nem célba dobással, csak amolyan közelről.

Nagyon megtetszett neki, sőt minden gyereknek, mindenki ott akart fényképezkedni.



A célba dobást jobb elfelejteni: tornaóráim kínos emlékei. Kiderült, hogy semmilyen labdasportra nem voltam alkalmas, kizárólag tornaterem vikszelésre Így aztán, szorgalmi feladatként 4-es érdemjegyig vikszeltem fel magam. A tornatanárnőmnek haláláig a kedvence voltam, mert azt mondta, soha olyan gyönyörű nem volt a tornaterem, mint az én időmben.



Na, ennyit Tell Vilmáról.

...közben az is felmerült bennem, hogy nem igazán tudsz célozni, mert minden esetben az élő céltábla mellé dobtad a hógolyót:-))...nem vagy egy Tell Vilma!:-)

Köszönöm. A két szélső vigyori az én művészi alkotásom, a középső gyönyörűség pedig a fiamé:)

igen ötletes!...gratulálok!