Van egy remek könyvem: Richard Katz: Röptében a világ körül. Isteni humora van az újságírónak. Írja, hogy Indiában egy remetét akart felkeresni, aki 40 év óta egy nagy fa odújában élt. Mikor odaért, csak egy angolul írt, a fára kitűzött cédulát talált: Moziba mentem, rögtön jövök.

..kb.olyan, mint Tunéziában a turistacsalogató szöveg szerint barlanglakásokban élő "matmata nénik", akik ezeréves módszerre mozsarakban őrlik a látogatóknak a búzát nagy buzgalommal....csak ott a bibi, hogy miután csoportunk kivonult a bázisról én még barangoltam a fölötte lévő dombokon...majd egyszer azt láttam, hogy a hideg kövön heverésző néne felkapja a mobiltelefonját, kis idővel később már ismét nagy buzgalommal őrölt...ugyanis a dombról láttam, hogy bekanyarodik a területre az újabb turistabusz...no erről kapott értesítést...a szolgálat után gondolom farmerszerelésbe öltözve kocsiba ült és hazament.

Valami automata képfelvevőt kéne rendszeresítened, mint Afrikában az itatóknál.



Sokáig bámultam az ilyen filmfelvételeket: hol antilopok jöttek, hol egy zsiráf, sőt, néha oroszlán. Egyszer aztán elcsúszott a kamera beállítószöge, akkor látszott, hogy ez valami bádogváros szélén van.

Az is lehet, hogy egy végtelenített film volt.

Azóta nem nézem....

...a 200 éves ünnepelt tegnap 14,25-kor húzott el Sopron irányába szép napos időben korához képest igen gyorsan:-)....sajnos nem számítottam rá, pedig a Nap is épp abban a fél órában bújt elő, tehát egy szép tiszta kép készülhetett volna...sebaj, talán láthatom még ilyen körülmények közt.