Köszi a tollas képet is, - a történetet soproni lévén ismertem.

Ugy ahogy mondod. Tiszta szerencse.

Ez jó és találó mondás, szerencsére nem minden fiatalra vonatkozik.

Valtoznak az idok, valtoznak az emberek.

A May Sanyi szokta mondani: Ez nem egy generacio

hanem egy Degeneracio!

distance: a mostani egyetemisták már nem azok a kimondott úri emberek, legalább is sok vandál, ivós, ordibálós van köztük.

Még mindig van Balek bál és Valéta bál, azok biztos jó színvonalúak. Ma már nem divat a gardedame.

Tacsi: Még azt is tudnod kell hogy ezek az egyetemistak nagyon jol tudtak tancolni. Én minden Baljukra elmentem.

Persze Anyukam volt mindig a Garde Dame.

Hej de szép napok voltak azok. Reggel 6-oraig vertuk a port.

Meg is tartom, mert az évek múlásával e nélkül is csak fogynak a jó barátok, ismerősök.

Az ilyen kellemes és szines egyének baratsagat megkell tartani.

distance: az a helyzet, hogy egy nagyon kedves ismerősöm, az Erdészeti Múzeum egyik munkatársa volt ebben a segítségemre. Mint egykori, "selmeci hagyományok szerint élő" egyetemi diák, és mint a múzeum munkatársa jól ismeri ezeket a történeteket. Küldött egy hosszú cikket is a kőhattyúról, azt foglaltam össze rövidebbre.

Nagyon jol informalva vagy mindenrol. Nagy élvezettel olvastam a humoros sztorit.

Jók ezek a diákkori kellemes emlékek.

Nagyon tetszik a kép is a történet is. Van egy hasonló történet az én diák éveimből is. Lényege, hogy osztályvizsgán megbuktatta a töri tanárom az egyik srácot. Ez a tanárom a városért rengeteget dolgozott, akkor kezdte a néprajzi múzeumnak és Bocskai múzeumnak gyüjtögetni az anyagot./60-as évek eleje/ Ez a fiú gondolt egyet és hozott egy valódi hortobágyi szűrt a múzeumnak., amiért persze kapott egy 5-öst. Ezzel persze javult az eredménye, mehetett érettségire, ott meg kihúzta a Honfoglalást!. Mit mondjak jobb eredménye lett, mint nekünk akik végig magoltuk a 4 évet. A tanárom meg csak nevetett , ugy, hogy még a száját is eltakarva potyogott még a könnye is a nevetéstől, csak ennyit mondott "ha megnyerte hadd vigye"! Egyébként nekem a legkedvesebb tanárom volt aki csak valaha tanított. A múzeum már hatalmassá nőtte ki magát. Hála neki.