Manovezér: Sajnos a memoriam nem a legjobb, de eszembe jutott hogy amig nem lettem alergias én is imadtam a nyarat és senkisem napozott nalamnal tobbet. Szinte Nap imado voltam és klassz barna.

Hétkoznapokon uszodaba jartam hétvégeken pedig mindig kimentunk a hegyekbe valami To mellé.

Manovezér: sokkal tobb ember van akik neked adnanak igazat az biztos, de legalabb elismered hogy a tél szép.

Vannak olyan emberek akik megsem varjak az elso ho leesését és uccu neki elutaznak meleg éghajlatra.

Én meg sajnos nem birom a meleget és kénytelen vagyok az egész nyarat légkondis lakasban tolteni.

Tacsi:Sajnos tél van.Ez van.El kell viselni...

distance:Valóban szép a tél,nem vitatom.Én azonban erős mediterrán beállítottsággal rendelkezem,így a hideg,a hó, a síelés stb. nem hoz lázba.Viszont nagyon szeretném-ennek ellenére-hogy a négy évszak megmaradjon rendesen...mert ez a világ rendje mifelénk...

Manovezér: A télnek is megvannak a szép tulajdonsagai.

Gondolj csak vissza. Gyerekkorodban nem jartal szankozni és korcsolyazni?

Milyen lenne a karacsony a fehér ho nélkul?

Szerintem az a jo hogy 4-évszak van. Mineggyik gyonyoru és igy kerek és érdekes és valtozatos a vilag.

Manóvezér: Köszi, hogy végigjártad velem ezt az utat. Valóban, nyáron talán még szebb, de mit csináljunk, ha most tél van. :((((

distance: én sem mentem le a meredek úton. Nyáron minden további nélkül, de télen veszélyes. Visszagyalogoltam oda, ahonnan jöttem.

Ez egy nagyon szép de razos ut lefelé.

Én biztossan nem kockaztattam volna meg azt hogy a bokam kificamodjon.

Jo massziv izmos labaid lehetnek.

Bravo!

Nagyon szépek a fotóid az erdei sétáról.Jártam arrafelé,de nyáron... igen kellemes séta volt.

Bizonyára így van, mert mindig megdöbbenek amikor a puszta romantikájáról beszélnek, mások. Ha látni akarok valamit, akkor "földközelbe kell lemennem" mondjuk az én magasságomból le sem kell menni. Ha egy alföldi meg eljut egy hegyes dombos vidékre, akkor biztos, hogy felmegy a domb tetejére, mert kíváncsi, hogy mi van a túloldalon.. Ez már csak így van.

Ági, szégyellem, de én nagyon keveset jártam az Alföldön, bár Ópusztaszert azért megjártuk. Jó régen, mikor Erdélybe mentünk, egy olyan abszolút sík vidéken mentünk át, hogy számomra megdöbbentő volt. Vonalzóval le lehetett volna rajzolni a tájat. Sehol egy tanya, egy fa, semmi, csak az ég és a föld. Hihetetlen volt.

Egyszer meg a rádióban interjúvoltak meg svájci kerékpárosokat, akik az Alföldön túráztak. Fantasztikus lelkesedéssel mesélték, hogy olyan része is van a Földnek, ahol se le, se fel nem kell menni, mindig csak egyenesen. Az a társaság akkor ott elhatározta, hogy minden évben az Alföldön fognak kerékpár túrázni.



Na, szóval az a lényeg, hogy annak a tájnak is megvan a maga bája, romantikája és szépsége.

Igen, valószínűleg én hozzászoktam a síkterephez, errefelé ha 1 métert emelkedik a terep akkor már azt mondják " ott a halomtetején". Én is olyan helyen nőttem fel, a férjem mindíg jót szórakozott rajta, ha hallotta , hogy ott a halom tetején túl lakunk. ..

Ha valaki ezen a sétaúton marad, nem kóricál se jobbra se balra, abszolút biztonságos. Majdnem annyira, mintha az utcán közlekednél. Talán még jobban is, mert itt nincsenek autók.

Igen bátor vagy, hogy ilyen csuszós lejtős utra vállalkoztál sőt, még gyönyörű fotókat is készítettél. Gratulok hozzá. Ági