Manóvezér: köszi a megoldást. Rövidítésekben sosem voltam jó.(((((

Másban sem, de az egy másik történet:)))))

Akkor mindenki ngy örömére a megoldás a tegnapi nap kérdésére.Az ország egyik legfontosabb határállomásán (Budapest,Ferihegy, ill. Nemzetközi Hajóállomás a Dunán)voltam útlevélkezelő szerett Hazánk szolgálatában.A reptér,mint ilyen FEP volt.FEP=Forgalom Ellenőrző Pont.

Stornyay: nem ezek voltak a "bőrkabátosok"?



Én mindig nagyon sajnáltam azokat, akik pusztán azért, mert más országban akartak élni, nyomorultul elpusztultak.



Az viszont a kabaré világába tartozik: egyik kedves ismerős család Brennbergben lakik, ez a település annak idején a műszaki zár mögött volt. Mikor felültem a buszra, jött a határőr, megnézte az igazolványomat, felírta a nevemet és megkérdezte, hogy melyik busszal jövök vissza. Mondtam, hogy nem tudom, attól függ milyen jól fogunk elbeszélgetni, meg hogy egyáltalán otthon vannak-e.

-De mégis mondjam meg!

-De egyáltalán nem tudom.

-De mégis.....

-Na erre mondtam, hogy a 19 órai busszal jövök haza, de na csodálkozzanak, ha gyalog jövök, mert gyalogolni is szeretek.

-Ja, azt nem lehet, akkor már jöjjek busszal.



Na, szóval tiszta őrület volt. Vagy amikor a húgomék 4 éves kisfiát úgy csempésztük ki a Fertő tóra, meg vissza.

A busz utazóközönsége, sőt a sofőr is konspirált ebben. mert azért a lakosság is összetartott. ....:))))))

Bizony ott nem szilvás gombóccal dobálóztak.Amennyire lazán vettük az egészet,egy komolyabb helyzetben mindig helytálltunk.Az őrsparancsnok (gestapó)is tudta hogy simliskedünk,de megkövetelte a rendet és jaj volt annak aki szolgálatban bukott.Egy hónapig megint nem mehettünk haza és így nekem egyszer összejött hat hónap.

PRJ=Polgári Ruhás Járőr,aki a vonaton,buszon egyéb helyeken civil ruhában teljesített katonai szolgálatot.Vagyis megpróbált elvegyülni az emberek között.Különös ismertetőjele,barna katonai kimenő félcipő.Aki ismerte őket,már messziről kiszúrta a cipőjéről.

Erről személyes tapasztalatom is van, ugyanis gombászás közben gyakran keveredtünk a határ közelébe. Egyszer el is fogtak bennünket (a húgommal voltam) és állítólag kis híján le is lőttek volna, ha utánunk nem fut egy jóindulatú katona, hogy álljunk meg a felszólításra.



Máskor pedig a Kánya szurdokban hallottuk a lövéseket a határ felől. ....

Vonaton a kalauzok segítették a civil ruhás járőröket.Volt aki nap mint nap utazott,ezeket ismerték és aki távolabbról azt a menetjegy alapján kiszűrték és kezdődött az igazoltatás,esetleg előállítás.A Kálvária dombon is figyeltek benneteket,csak ti nem láttátok a határőröket.Nagy összetartás volt a katonák között,ami érthető.Állandóan betárazva volt 60 db éleslőszer és ketten voltunk kint a határon a Magyar Osztrák műzárnál.A kerítés másik oldala már a sógoroké volt.Egymásra voltunk utalva és bíznunk kellett a másikba.Én ezt úgy fogalmaznám meg,hogy az első vonalban szolgáltunk és bizony előfordultak lövések.

Ja és a kőszegi hegyekben maximum a Kálváriára és a Szabó hegyre mehettünk. Most ide-oda lehet sétálni. Amiket emlegettél Stornyay: Hörman forrás, Stájer házak, Írott-kő, Kalapos kő, Szent Vid templom- ezeket azóta mind gyalogosan többször is bejártuk, néha Ausztrián keresztül, mert ott egész a hegytetőig fel lehet menni kocsival. Itt max. a Hörman forrásig lehet eljutni. Van néhány kényelmes turista, aki elvárja, hogy egyetlen lépést se kelljen tenni.



Muris az Írott-kő. Maga a kilátó is el van felezve, a csigalépcsőn hol Ausztriában, hogy Magyarországon vagy.

Élvezettel olvasom ezeket a hozzászólásokat, sajnos én nem sokat tudok a katonák életéről, például azt sem, amit Anna írt: PRJ, és azt sem, Manóvezér: FEP. Ne hagyjatok kétségek között, könyörgöm.



Azt tudom, hogy már a vonaton kiszúrták az embereket, a volt férjemet, aki akkoriban még nem volt soproni, rendszeresen, meg a húgom férjét is. A nőket kevésbé molesztálták. Úgy látszik, mi kevésbé voltunk gyanúsak a vonatos határőröknek. Arra is emlékszem -mivel a szombathelyi vonat közvetlenül az osztrák határ mellett megy el- ott, mint egy száguldó rakéta elkezdett rohanni, nehogy valaki leugorjon? Kész röhej volt.

Manóvezér:Mivel hogy én tudom a választ,így hagyom másoknak a megfejtést.

Amennyiben a rövidítéseknél tartunk.Jómagam is határőr(lásd fenntebbi kommentben) voltam,méghozzá "FEP"-en.Ez is egy régi,a történelem homályába merült szép szakkifejezés.Mi az szerintetek?Ez a mai nap kérdése... :-)

bátyám csak úgy mondta "veszesek", vonat ellenőrző szakasz.

Én a Szombathelyi kerületnél voltam és mint már említettem Kőszegen és az őrsparancsnokunkat egymásközt gestapónak hívtuk.Havonta egyszer lehetett hazajönni,de én általában erről lemaradtam.Hat hónap is eltelt úgy hogy nem voltam otthon. anna: a VESZ nem tudom mit jelent,de érdekel.

PRJ, VESZ...ismerős, bátyám a Jugó határon szolgált Somogyudvarhely és környékén..

Én Kőszegen voltam,Hétforrásra csak zárni mentünk ha jelzett a rendszer.Havas jeges hegyi ösvényeken általában gatyafékkel érkeztünk a kijelölt szolgálati helyre.Sok esetben nem szerettük ezeket a helyeket,mert nehéz terepen kellett haladni,de megvolt az,az előnye hogy az ellenőrző járőr sem kedvelte és kerülte.A járőrtáska volt a főközlekedési eszköz a lejutásra a hegyről.Ráültünk mint egy szánkóra és huss a vízmosáson lefele.Néhány éve voltam átutazóban Kőszegen és pár napot ott töltöttem.Bejártam a régi helyeket.A Gyöngyös pataktól az Irottkőig és szomorú látvány volt a lerombolt HÖR épületeket nézni. Jobbról-balról kísértek és még akiket nem láttál,azok is ott voltak.A PRJ (Polgári Ruhás Járőr) már Celldömölkön fent volt a vonatokon és kiszedte az idegen,külföldi,gyanús személyeket és átadta az elhárításnak.A helyi lakosokkal nagyon jó volt a kapcsolatunk.Talán mert a fél város önkéntes határőr volt?De a sógorok is csíptek bennünket és vidáman ment az okmányellenőrzés.Ők általában naponta jöttek vásárolni,fodrászhoz,vacsorázni és egyéb dolgaikat intézni.

83-84-ben nagy kegyesen beengedtek bennünket a Hétvezér forráshoz, de jobbról-balról katonák kísértek bennünket. Pár éve is jártunk arra, a laktanya teljesen az enyészeté lett....Akárcsak a soproni határőr laktanyák.

Nem baj, folytasd csak, élvezettel olvasom.

Sajnos abban az időben(83-84)kémkedésnek minősítették ha valakinél fényképezőgépet találtak,pláne a határsávban.Valóban nagyon szépek a Kőszegi hegyek, a Cáki pincék,Velem,kálváriadomb,Hétforrás,Hörman stb.Hogy mennyire volt kemény a szolgálat,azt mindenki maga alakította ki.Mi a legkönnyebb oldalát kerestük és nem szakadtunk bele.Persze azért nemvolt mindennap egyforma.Azt az életet elfogadtuk olyannak,amilyennek parancsolták.8-10 órás szolgálatok mínusz húsz fokban,vagy éppen negyven fokos melegben és sokszor előfordult hogy nem váltottak le,mert éppen nem volt ember,mert záráson vagy razzián voltak a szomszédos örsön.Jól belekezdtem a mesébe.

Szóval már akkor gyakorolgattad az állatcsalogatást?

Fényképezésre nem volt lehetőség? Mert a kőszegi hegyek és erdők gyönyörűek.



Azt gondoltam, hogy Te már megúsztad a katonaságot, jobban mondva a határőrséget. Valamikor az igen kemény szolgálat volt, úgy tudom 3 évig kellett szolgálni.



Most már ide-oda lehet mászkálni a kőszegi hegyekben is.

Némi nosztalgia bukkant elő bennem,mikor ezt a fotót néztem.18 hónapig olvasgattam az "emlékfák"ákom-bákom betűit a Kőszegi hegyekben az éles határon.Az én időmben már komoly esemény nemigen történt és nyugodtan aludtunk szolgálatban.Rengeteg erdei fülesbagoly volt az erdőben és ott gyakoroltam egércincogással közel csalni őket.Némelyik majd a fejemre szállt.Téli,havas éjszakákon a rókákkal játszottam ugyanezt és jöttek szegények,mintha zsinóron húzták volna őket.

Tudomasul vettem.

distance: ne is hozzuk elő többé ezt a témát.

Ez a seb nem gyógyult be.

Tacsi: Emlékszem milyen tragédia volt amikor szeretett batyad ennyire rovid ido utan ilyen fiatalon ismeretlen okokbol meghalt.

Sajnos ilyesmit sohasem lehet elfelejteni, de az ido azért begyogyit mindent.

Agi Mama:

Sajnalom hogy ilyn fiatalon meghalt a rokonod. Akik 48-ban mentek ki azoknak még rosszabb volt ahelyzete. Plane Ausztraliaban. Hala a jo Istennek mar nem faj neki semmi.

distance: tudjuk, átéreztük mi is veletek együtt, mi az teljesen újonnan kezdeni az életet, minden fogódzkodó nélkül. Hiszen tudod, a mi családunkat milyen szörnyű csapás érte szeretett bátyám halálakor, és azt is tudjuk, hogy 2 évvel a kimenetele után még mindig nyomorgott. De segíteni mi sem tudtunk, ugyanúgy, ahogy ő se rajtunk.

Nehéz idők voltak....

Distance, minden elismerésem és tiszteletem a tiéd. Tudom, hogy ott kint is nagyon nehéz volt a sorsuk azoknak akik ezt az utat választották.

A családomban is volt ilyen, ő meg sem állt Ausztráliáig. Mindíg haza vágyott, mire sikerűlt mindent lerendezni, -egy befogadó nyilatkozatot kellett tenni édesapámnak- addigra 65 évesen meghalt. Neki nem sikerűlt "gyökeret ereszteni" . Én nem ismertem, csak a levelei által. Ő 1948-ban szökött ki élete kockáztatásával. Azt, hogy meghalt egy barátja írta meg a családunknak.

Biztos nem volt irígylésre méltó sors a tiétek, mégis talpon maradtatok.

Most itt állunk két napig a bizonytalanságban, ugyanis kamu elutazott, és várni kell a válaszára vasárnapig...:((((

Kamu: Légyszives ne sértegesd Tacsit inkabb engem.

Rolam lepereg minden sértés. Tudod hogy miért?

Mert engem csak késsel lehet megsérteni. Hahaha:-)))

Kamu: Az én sztorim annyira kikészitett hogy bekellett venned egy Cavintont? Ugye nem gondoltad hogy tudom mi az? Hahahah,,,,,

De ha sorozol akkor ne vedd be. O.K?

Tacsi: Hala a Jo Istennek.

Viszont azt talan nem sokan tudjak otthon hogy mi itt is mennyit szenvedtunk és dolgoztunk rangon alluli allasokban. Még éheztunk is.

És nagyon sokan még mai napig is honvagyat érzunk.

Agi Mama:

Agikam koszonom kedves elismero soraidat. Én Apukam lanya voltam és minden aron elakartam hagyni az orszagot mert nem smakkolt.

Kulonben Apukam akart kivinni. Értem is jott vonattal.

Tudniillik gyakorlo tornatanar voltam Gyonygyos mellett

Viszont harom férfi kollegam is kiakart disszidalni és mivel Ok nagyon féltek (és volt is okuk miért) Apukam hozzam fordult és azt mondta; Draga kislanyom! Tudom hogy te nem félsz és sikerulni fog a szokés. Rabizlak egy rendes emberre hogy vigyen el egy darabig.

Hala Istennek sikerult is.

Kulonben én ugy szulettem hogy még a mai napig

sem félek semmitol.

Igen érdekes, tanulságos dolgok, nem szabad elfelejteni.

Distance, a hátam is borsózott a leírásodtól! Nagyon bátor és elszánt kislány voltál. Honnan ez az erő? Vagy a kétségbe esés néha olyan dolgokat produkál amit nem is gondolunk, hogy képesek vagyunk rá? Nagyon tudlak érte tisztelni és megálltad a helyed ott a nagyvilágban!

Tacsifoto: kosz a tabor neve't. Ismeros volt, ahogy neztem a tobbi kepedet,hogy mintha a kozelben Brennberg lett volna.

Nagyon szep videk.

kamu: mire célzol ezzel? Mivel én nem szedhetek Cavintont ( nem emlékszem rá, hogy miért) ezért nekem magyarán ide, a két szemem közé kell írni az igazságot. Vagy a fülembe mondani telefonon. Az sem rossz, legalább hallom sztentori orgánumodat....



De a homályos célozgatás?

kamu:..de remélem ez nem kamu:-))

Én bevettem a Cavintonomat, ajánlom másoknak is

distance: örülök, hogy ilyen jó lelkű határőrökkel hozott össze a jó sorsod. B ár én sem gondolom komolyan, hogy ott bárkit is lelőttek volna a sorkatonák. Olyanra rálőni, akit nem is ismerek, nem ártott nekem, pusztán azért, mert szabad akar lenni, elképzelhetetlen számomra és azt hiszem legtöbbünk számára.



Itt nálunk már nyugodt a határ, mert schengeni határ van (bár azt hiszem, te nem tudod, ez mit jelent) jöhetünk-mehetünk kedvünkre, és ez olyan jóóóóó!!!!! Régebben maximum a Bécsi dombról csodálthattuk a hegyeket.

Manóvezér: értettem ám én. Az ideológiáról csak annyit: a mi korosztályunk (sajnos) a szocializmusban szocializálódott, de hidd el, akkor sokkal kevésbé törődtünk a politikával mint most. Fütyültünk rá, hogy milyen címen van szünnap, mentünk kirándulni, táncolni, fiatalok voltunk szerelmesek, örültünk, mérgelődtünk ugyanúgy, mint a mostani fiatalok. Talán még egy kicsivel jobban is tudtunk örülni az életnek.



A politikát teljes mértékben kizártuk az életünkből, csakis így lehetett megvédeni a privát énünket.



Sajnos manapság nem így van: a politika belehatol a privát életünkbe, akár akarjuk, akár nem. Egyszerűen nem lehet kivédeni, az ember szinte még a vízcsapot sem meri megnyitni, mert abból is az folyik.



Ne hidd, hogy én a régi átkost magasztalom, dehogy, rengeteg negatívuma volt, de negatívum most is van bőven...

Tacsi: Pocak 47- Koszonom Nektek ezt az értékes fotot a multrol.

Igazat adok Manovezérnek abban hogy jolenne ha a mai ifjusagot is kitennék olyan esetekre hogy megtudjak mi az embernek igazi férfinek lenni ilyen komoly helyzetekben.

Azt még hozzafuzom hogy nem ugy engedtek at hogy kijelentették "Mehetsz", de elfogadtak azt a hamukat hogy ott dolgozok (egy istallo volt a kozelben)

A JO ISTEN ALDJA MEG MINDEN LÉPÉSUKET.

Ez egy nagyon értékes de részemre szomoru emlék, ugyanis mikor disszidaltam Ausztria felé 56-ban akkor akik kisértek egy bizonyos részen szabadon engedtek és a sotét suru erdoben mint fiatal lany egyedul kellett mennem.

Két fegyveres hataror ugylatszik meghallotta hogy valaki kiakar szokni és felszolitottak! "Allj, vagy lovok"

Mivel kozel voltam mar az osztrak hatarhoz és jo futo voltam elkzdtem futni. A hatarorok mégegyszer felszolitottak. "Allj vagy lovok" én észnélkul csak futottam tovabb gondolva hogy a sotétben ugysem talalnanak el. Persze amikor mar harmadszor is felszolitottak akkor a jozan eszem azt mondta hogy itt meg kell allni.

A Jo Isten velem volt mert szerencsémre olyan aldott jo hatarorkkel hozott szemben akik atengedtek.

Remélem még élnek és azota is amikor rajuk gondolok csak aldani tudom oket és minden elképzelheto jot kivanok Nekik

Tacsi:Félreértesz vagy nem fogalmaztam jól... Szóval:a határőrzés az valóban komoly volt akkoriban.Én is a reptéren 15 hónapig szolgálatban fegyverrel mászkáltam.De az azt körülvevő rendszer,és a folyamatos ideológiailag jól megtámogatott életmód tűnik utólag komikusnak.A dolog katonai része-rend,fegyelem stb.-esett nehezemre... Sőt,jól is éreztem magam a reptéri szolgálatban... Megtanultam(és ez nagyon hasznos ma is)nem visszabeszélni,és tudomásul venni,hogy nem mindig vannak/lesznek úgy a dolgok,ahogyan én akarom... Igaz,az a szolgálat fizikailag korántsem volt annyira megerőltető,mint a zöldhatár.Nem fáztunk,és a nyelvtudásunkat is gyakorolhattuk.Véleményem szerint,elnézve a mai fiatalembereket,bizony a katonaság-persze az ideológiai sallang nélkül-jót tenne nekik...

Éva: tudom, hogy melyik táborban voltál, a brennbergi völgyben volt az Úttörőtábor. Képzeld, még mindig megvan, most Ifjúsági tábor a neve.

Az még elég messze volt a valódi határtól, de jellemző, hogy már ott határőrök kóvályogtak.



Számunkra a határőrök nem jelentettek félelmet, inkább megnyugvást hozott a jelenlétük. A disszidensek sokkal veszélyesebbek voltak.

Manovezer: hat a 3 evenkenti nyugati hataratlepes ele'g izgalmas volt....:) oda is, vissza is...

Tacsi: En Sopron mellett voltam egy uttorotaborban (reges regen),az elso es utolso taborom volt:) . Az erdo pont ilyen volt, mint a kepeiden. Kirandultunk a kornyeken es az erdobe is szabad volt menni, de emlekszem,h. talalkoztunk hatarorokkel. Eleg felelmetes volt nekem,mint kislanynak, h.fegyver volt naluk.

Pedig nem volt benne semmi komikus, annak idején halál komolyan vették ezeket a dolgokat. Mi itt éltük az életünket az éles határ közelében és sok drámának, tragédiának voltunk tanúi. Képzeld azt a határőrt, akinek esetleg le kellett lőnie egy disszidenst. Még rágondolni is rossz.



Ma Pocak47-el, úgy fotóztunk ott, mintha egy élő múzeumban lennénk. Akkor eszméltünk rá, hogy ezek az emlékek elvesznek előbb-utóbb, pedig egy kor jellemzői voltak. Meg kell örökíteni.

Jómagam is határőrként szolgáltam a dolgozó népet... igaz nem a zöldhatáron,hanem a repülőtéren útlevélkezelőként.Annak idején(az átkosban) a határőrzés iszonyú komoly volt.Ma-negyedszázaddal a leszerelésem után-már kissé komikusnak tűnik,amit akkor csináltam...