Ez jó sztori volt, emlékszem....

Ezzel kapcsolatban egy vidam incidens jutott az eszembe. Mikor 1964-ben mentunk haza eloszor Bécsbol Vonattal. Egyszerre csak kinyillott az ajto (kulon szakaszban ultunk) és megjelent két fegyveres katona gépfegyverrel és hangos kemény hangon megszolaltak; " Utlevél" Rovid pillanatok utan az egyik hozzamfordult.: "magyar allampolgar? Hat akkor én ugy bevoltam rezelve hogy ijedten azt mondtam. "IGEN" Erre a Férjem megszolalt. " A feleségem lehet hogy magyar allampolgar de Én és a gyerekek Kanadaiak vagyunk.

Persze ezt a sztorit is tobbszor elmeséltuk kulonbozo partykon. Jokat nevettunk mi is és Ok is.

Aki nem ebben élt, annak tényleg félelmetes lehetett. Egyszer a bátyád érezte azt, hogy "üldözik" és első alkalommal Édesanyád is félt.

Később már egyikük sem, teljesen természetesen mozogtak.

Tacsi: A sérult kiskatonakrol nem tudtam, de 75-ben hazamentunk (férj, gyerekeim. Anyuka) (emékszel?) és soproni latogatasunk alatt elvittem a csaladot autobusszal (kivéve Anyukat)

kedvenc helyemre a Tomalomra strandolni. Utanna hazafelé pedig elhataroztam hogy hazagyalogolunk az erdon keresztul. Hisz ha batyam kapta meg a biciklit annak idejében akkor én mindig az erdon keresztul gyalog mentem haza a baratokkal. Persze nem tudtam hogy még mindig hatarorség van. Egyszerre csak férjem felkiabalt." Megvagy te orulve"? nézz oda. Ott a kilato a fegyveres hatarorokkel és minket a gyerekekkel egyutt agyon fognak loni.

Tényleg ott jarkaltak korbe és lattak bennunket, de valahogy nem éreztem hogy veszélyes.

Megnyugtattam a férjemet azzal hogy ha latjak a két gyereket akkor biztossan tudjak hogy nem disszidensek vagyunk. Plane mi Sopron felé mentunk.

Ezt az incidenst itt Canadaban amikor osszejottunk baratokkal Férjem sokszor elmesélte és nem akarta elhinni hogy az életunk nem volt veszélyben.

Dehogynem.

1955-ben azt hiszem osztrák "nyomásra" lebontották, a drótkerítéseket, de 1956 után jött a neheze.



Az éles határon lévő aknákat felszedették a sorkatonákkal. Akkoriban tele voltak a határ menti kórházak aknától sérült kiskatonákkal.



Ez után kb. 500 -1000 m-el beljebb készítettek egy dupla drótkerítést, elektromos riasztó rendszerrel. (Egyszer én is megszólaltattam véletlenül, de nem lett bajom) .

Ettől kezdve nem hogy a határig nem lehetett elmenni, de azon belül még 1000 m-el sem. Rengeteg település esett bele ebbe a határsávba, ahová csak különleges engedéllyel lehetett bejutni. Őrületes időszakok voltak ezek, és elég soká tartottak, ha jól emlékszem, egész a 80-as évek végéig megvolt az a "határsáv" módszer.

Sopron is határsávba esett, csak különleges engedéllyel lehetett ide beutazni, aki nem itteni lakos volt.

Akkoriban jóformán már a Lőver körúton is igazoltatták az embereket.



Most tényleg nincs semmi, tegnap például Pocak47 átment a határkőhöz méréseket végezni, mert térkép helyesbítéseket végez. ...

A kutya meg nem ugatott bennünket...

Azt hittem 1972-ben mar nem volt hatarsav?