OH??? Én tobbszor voltam Szoboszlon nagy csaladi és barati korben. A furdoi szallodaban laktunk és résztvettunk a bogracs gulyas készittésében. Illetve csak élveztuk ahogy kint nyitott langon csinaltak és mi is ettunk belolle.
Volt jo cigany zene finom borok és kituno hangulat.
Debrecenben az Aranybikaban szalltunk meg és lementunk egy hétre Szoboszlora.
A lovas mutatvany kituno volt. Vilaghires.
Azt tudom hogy az angol kiralynonek Elizabethnek a férje Prince Philippe nagyon sokszor lejart amikor még fiatal volt. Az a hir jarta hogy nemcsak a finom gulyasbol evett és a finom borokat itta, hanem osszemelegedett egy gyonyoru sexi magyar kislannyal is.
Distance, Hajdúszoboszlóról köszöntelek szeretettel.
Agi mama.
Kszonom az informaciot. Majd megprobalom kikeresni az internetten.
Nemtudom melyik varosban laksz, de tényleg le a kalappal a vezetoknek hogy legalabb mig élt elismerték a tehetségét és felkaroltak.
Jo hétvégét kivanok :-))))))))
Distance, örűltem a soraidnak, a festő nevét elfelejtettem leírni, úgy hívják, hogy Rácz György. Nem csak festett,hanam különleges szobrokat és reliefeket készített, amit a városra hagyott. A szobrok a fűrdőben vannak elhelyezve. A munkahelye is ott volt. Az a szép dolog a városunk vezetőiben, hogy munkásságát már életében elismerték, tudván a betegségéről olyan műterem szoba félét adtak neki, ahol tudott alkotni, tehát felkarolták. Hálából hagyott mindent a városra.
Most egy dísz sírhelyen nyugszik a hely ugyanolyan szerény, ahogyan ő élt.
A szobája emlékhely, megtkinthető az utolsóidőszakban készített alkotásaival..
Az interneten a neve kresésével néhány alkotását is láthatod. .
Kedves Agi mama:
Milyen szépen levazoltad azt amit én sajnos nem vagyok képes igy kifejezni magyarul.
Élvezettel olvastam soraidat amibol kisugarzott a Te szép Muvészi lelked.
Ilyenkor halat adok a jo Istennek hogy még vannak szerény és alazatos emberek. :-)))))))))))
Distance, egy véleményen vagyunk, az igazi művészek szerények és alázatosak: No nem megalázkodásra gondoltam, hanem, arra, hogy tiszteletben tarják és elismerik a másik ember értékét, munkáját.
Nem önös érdekből alkotnak, hanem a gondolataikat igy közlik másokkal, kőbe vésik, vagy éppen mi akad a kezük ügyébe. Sokszor nem is vesznek arról tudomást, hogy ők valamiben mások. Nekik az természetes.
Városunkban, két ilyen embert ismertem -csak látásból-
Az egyik egy szobrászművész Szabó László, aki világhírű volt, de ugy járt kelt a mindennapi emberek között, hogy senki sem tudta róla. A városban és a fűrdőben több alkotása látható.
A másik egy tragikus sorsú fiatalon elhunyt festő, aki gerincbetegsége miatt volt feltűnő inkább, de végtelen szerény, A halála utáni kiállításon láttam meg a "kis ember" nagyságát. Bizony ott nem szégyelltem megkönnyezni.
Nekem az a tapasztalatom hogy altalban aki muvészettel foglalkozik azoknak van lelkuk és a modoruk is finomabb.
Ellentétben az uzletemberekkel akik tisztelet a kivételnek, de nagyon szaraz empatia nélkuki emberek.:-)
tacsi: köszi a részletes képaláírást , valamint a kommentem kiegészítését is!
Igen, és főleg nagyon-nagyon barátságos. Szinte hihetetlen, hogy egy ekkora művész ilyen szerény és egyszerű legyen.
Nagyon szép felvétel és érdekes a vele jaro sztori is.
Latom az oreg ormény egy gavallér fiu is volt.
A kedvenc könyvem ! Kislányként olvastam el ,egyhuzamban. Werfel olyan szemléletesen írta le, mintha filmen néztem volna .
Nekem is tetszik a szobor!
A közelség biztosan céltudatos.
Szép napot Tacsifotó! :)
Köszönöm koboldmanó, hogy benéztél hozzám. "A Musza Dagh negyven napja" című könyv valódban drámai.
Én ezt az örmény szobrászművészt kirobbanóan vidám, igen kedves embernek ismertem. nekem nagyon tetszik a szobra is, már többször megörökítettem. Annyira közel van a két arc egymáshoz, hogy már átlép az aurát. Gondolom, nem véletlenül tervezte így a művét.
Állítólag a fia is szobrászművész, folytatja Édesapja hagyományait.
"A Musza Dagh negyven napja"
...jutott eszembe...
Nagyon érdekes szobor !
Könnyen lehetséges, bár ahogy a szöszi pofikádat elnézem, nem éppen örményes. Én ismerek igazi örményeket, azok szinte mind sötét hajúak és sötét szeműek.
Képzeld Anna én ezt a szobrászművészt személyesen is ismertem. Az 1970-esévekben, amikor a szobrot itt Sopronban faragta, heteken át ügyfelem volt a bankban. Akkoriban valuta pénztáros voltam, ráadásul ifjú és bohó.
Az öreg nagy, körszakállú, igazi örmény volt, hatalmas, harsány nevetése volt. Mindenen nevetett. Olyan jó ügyfelem lett, hogy a végén már perfekt mosolyogtunk egymásra. Ajándékot is kaptam tőle az utolsó napon: egy kis ezüstláncot éremmel, az ő általa ábrázolt Mária képpel. Olyan nagy becsben tartom, hogy csuda.
lehet, hogy örmény szülőktől származom?...mert engem is így neveltek!