Igen, én is élvezettel olvastam az eszmefuttatásainkat. Ez volt a fontos, én nem a kapott pontok száma.
Igen én is így gondolom. Ez valahogy olyan jó volt.
Én is köszönöm.
Ehhez a csevegő stílushoz kéne valahogy visszatérni.
Tacsi, most elolvastam a kép alatti szövegelésünket. Mennyire más, mint a mostaniak. A kép témájától alaposan eltértünk. Jót mosolyogtam. Nincs magasztalás közhelyek stb. Most itt jól éreztem magam.
Azért a kép még most is szíven talál.:))) Köszönöm Tacsi!.
:)))))
Kamu, ezért vagyunk nők!
kamu mit? Csak a megszokott pletykálkodás folyik itt...
na ezt jól kiveséztétek
Ez részben szerencse, másrészt nem jó, mert az elmélet szerint nem mindegy milyen családba születik valaki, ez határozza meg részben a sorsát.
Nem is tehet mást, csak amit látott!
Biztos lehetsz benne, hogy így lesz.
Én már látom a fiamban a jót....
Ezt láttuk a szüleinktől és mi is ugy teszünk. Mindíg azt mondom, hogy a szüleinktől kapott jót -minden féle értelemben- a gyermekeinknek adjuk tovább!
Remélem ők is ezt teszik majd a lehetőségeikhez mérten és néha még azon felűl is..
Szerintem is az a legjobb, ha a hozzánk legközelebbi rászoruló embereken segítünk. Legalább megtudjuk, hogy a pénzünk, fáradozásunk stb. jó helyre ment.
Igen Tacsi, valójában sokszor eszembe jut, hogy segíteni!
Azután az jut eszenmbe, hogy nekem is van bőven akiknek segíteni kell! Mert ők nem hallatják a hangjukat, nem panaszkodnak, csak józan ésszel belegondolok, hogyan is tudnak annyiból....stb. és akkor ott vagyok!
Én arra esküszöm, hogy elsősorban a család.....
A világ sorsán egyetlen ember úgysem tud változtatni, ha a hangunkat hallatjuk, az alig hallatszik.....
Otthon viszont hallják, és tennivalónk is van....
Úgy ám és én jó tanuló akarok lenni.
Aztán meg sokszor igen elgondolkodom, hogy micsoda világ ez!.Olyankor aztán nem tudom eldönteni, hogy mit is lenne helyes tenni. Mert mi van, ha igaz? Néha szív szorító történeteket lehet hallani!
---vagyis az élettapasztalat----
A leckét pedig meg kell tanulni.... mondja a tanító néni:)))))
Most már én is meggondolom. Leckét kaptam!.
Ez nagyon jellemző. Az interneten is állandóan kérnek beteg gyerekeknek, stb. Ezekre soha nem reagálok.
Itt nálunk évekig gyüjtögetett rákos gyermeknek egy férfi. Olyan jól szituált uri embernek tünt. Mindíg adtam neki, alá is íratta velem. Egyszer néztem a helyi Tv műsort, mit ad Istenke, ott van az én emberkém mint csaló. Évekig volt a hiszékeny emberek jóindulatának vámszedője!
Én az adományokkal most már csínján bánok... Soha nem tudom, hová kerül. Bár újabban az egyházi adományok igaz útjában is kételkedek....
Az ár mindíg az ártatlanokat sodorja el. Aztán jön a szegények adománya, amit lenyúl egy telhetetlen degeszre tömött zseb. Mi meg csak adjuk, mert azt hisszük, hogy oda is kerül ahol szükség van!
Akik meg ott voltak, azok úsznak az árral....
Csak sajnos nem voltak rajta a felkapaszkodottak!
A Drávát már elrekesztették....
Igen, de sajnos elrekesztenék vele a Dunát!
Ó, az van bőven, de könnyebben kivágnak egy 200 éves bükkfát, mint egy megcsontosodott uborkafát. Azt sajnos ki kell várni. Esetleg hódokkal kéne próbálkozni....
Azok talán elrágnák.....
Nem tudsz ott a soproni erdőkben egy igazi favágót keresni?
Ági: még túl masszív az uborkafájuk.
Egyet értek, de a gép az pótolható!
Az értékeket olcsó pénzen megvették, letarolták és ugy hagyták. Pénzen azt már vissza állítani nem lehet!
A magasból való lepottyanás, hmmm. mostanában mintha beindult volna valami!!! Vagy az is csak kirakat?
Van egy jó magyar mondás: magasból lehet igazán nagyot pottyanni:)))))
Mi földszintesek vagyunk, maximum a fényképezőgépünket törjük össze (mármint én)
Sajnos mindent tönkre tesznek a felső polcon csücsülő dagadt zsebüek. Őket csak az önös érdekek vezérlik
nem érdekük a történelmi értékek és a hazai táj szépségének a megbecsülése, fel nem érhet hozzájuk, hiszen olyan magasan vannak!
Nem értem a magyarországi műemlékvédelmet: Európa egyik legrégibb kelta települése, kelta vár, egy teljes római amfiteátrum stb. van itt, és minden tönkre fog menni. Milyen jó lett volna büszkén felmutatni a világnak: nekünk ilyenünk is van.
De már nincs visszaút, csak sirathatjuk a szépség pusztulását..
Ági: mi városi gyerekek voltunk, de a házbeli gyerekekkel rendszeresen kijártunk a Bécsi dombra. Egész napokat töltöttünk ott, az olyan lehetett, mint nektek a határ. Tehenek legeltek, fű volt, kis fenyőligetek, csodálatos hely. Még a fiam is kiélvezhette, de az unokám már nem, mert egy jó részt kikanyarítottak belőle egy várost elkerülő út részére, a Virágvölgyi építkezések is benyomultak a Bécsi dombba, de a kegyelemdöfést egy úgynevezett nyári bobpálya adta ennek a tájnak. Nincs gazdája, nincs legeltetés, miáltal elgyomosodott, elbokrosodott, illegális hulladéklerakásra használták fel a régi kelta várárkot, stb. Oda a romantika. Most meg már valamilyen aszfalt utat is építenek oda, ami pont keresztbe vágja a csöppnyi maradék romantikát.
Az én szülőfalum is hasonlóan néz ki, bár sajna megjelentek ott is a panelek. Annak idején Nyers Rezső várossá nyílvánította, de nekem csak falu marad!. Megjegyzem nagy falu. Most egy kis nosztalgiám támadt haza menni. Két testvérem lakik ott...
Falu szélén laktunk és bizony néha elcsavarogtunk a határba, és hasonló látványtárult elénk. a képed láttán ez az élmény jött elő!
Köszönöm Ágikám, és örülök, hogy tetszik! Ez a kép kb. 200-250 m magasságban lévő fennsíkon, az úgynevezett harkai platón készült.
Sopron ennél jóval mélyebben fekszik....
Tacsi, ez a kép olyan, mintaha itt az Alföldön fotóztad volna! Szívemhez közel álló táj!