Igen muszály volt ezt a módszert bevezetni. Képzeld volt olyan, hogy az irodában egy szobában 8-an dolgoztunk. hét nő, egy férfi. Mi lett volna, ha mindent meghallunk.

Ráadásul folyamatszervezők voltunk mindenki más renszert dolgozott fel. Nem is tudtunk volna odafigyelni a munkánkra, ha másra figyelünk. Ott tanultam meg, hogy csak arra figyeljek, amit csinálok. Minden mást ki tudtam zárni. Ez ma is így van.

Nagyon okos vagy. Aktív dolgozó koromban én is gyakran alkalmaztam ezt a módszert, mert nem akartam minden semmiséget felfújni, ha jelzem, hogy hallottam, vagy észleltem, intézkednem is kellett volna.

Nem szabad mindent meghallani! Időnként tényleg jobb alkalmi süketnek lenni. Én nagyon tudom ezt alkalmazni.

Nem hallom, akkor válaszolni sem kell, lecsillapodnak a kedélyek, később nyugisabban vissza lehet rá térni.

Pedig nem is vagyok kíváncsi természetű. Ez még mindig szakmai ártalom, hogy mindenre odafigyelek.

Én sajnos nem, én olyat is meghallok, amit jobb lenne, ha kimaradna az életemből.

:)))) Te is?

:)))))))

Tacsi, a szelektív hallás hidd el nem csak a fiatalok betegsége. Ismerek én közelebbről nem fiatalt is.

Ági: már most is szelektív a hallásuk. Csak azt hallják meg, amit akarnak:))))))

Igen, csak ők ezt még nem tudják. Akkor néznek majd nagyot, ha nem arra válaszolnak amit kérdeznek tőlük.

Igen, azokat a túlerősített mostani zenéket én sem szeretem. Előbb utóbb minden fiatal -aki ezeket hallgatja naphosszat- halláskárosult lesz.

Itt a fűrdő előtt és a szabadtéri szinpadon általában a fiatalok által kedvelt együttesek lépnek fel. Az a borzasztó, hogy akkora a hangerő, hogy ugy érzem az idegeimen játszanak. Csak az az őrűlt dob!

Lehet, hogy ők meg a mi fiatalkori együtteseinket nem tudnák meghallgatani.

rendben...

Hát nekem is ez az egy, ami nagyjából elfogadható, bár itt is lenne elég sok kritizálni való. De nem akarok tippeket adni a kritikusaimnak, örülök, ha észrevétlen maradok.

szép esti panoráma!...az én esti képeim mind mehetnének az elfuserált gyűjteményedbe, ha nem dobtam volna el őket!

Ilyesmire mondjuk én sem vágyok. Elég a szilveszter. De ez afféle szelíd, szolid zene volt, egyik helyen dixielandi, másik helyen cigányzene, aztán jazz stb. Csupa olyan, amit Sopronban már régen hallottam.

Tacsi, itt alig várjuk a szeptembert, mert akkor a város lecsendesedik. Itt minden este akkora banzáj van a fűrdő előtt, hogy olyan érzésem van néha, hogy a padláson püfölik a dobot. Itt 10 óráig lenne szabad elvileg, de ezt nem tartják be. A városi Tv-nek legalább van mindíg témája, mert ezért rengeteg a panasz. Megoldás nincs.

Én mióta elkjöltöztünk -a fűrdőtől olyan 100-200 méterre laktunk- egyszer sem mentem el a műsorokat megnézni. Hallani hallom itt is, annyiraa mintha ott ülnék. Még az összekötő szövegeket is tisztán.

Nem, a saját szemünkkel láttuk, és megmondom őszintén ezt irigyeltem legjobban egész Budapestben: ezt a laza vidám, esti hangulatot. Nálunk ilyen nincs, mert este 8 órakor egyszerűen kiürülnek az utcák, mindenki hazamegy tévézni, vagy aludni. Vagy ha vendéglátóhelyre megy, ott vagy nincs zene, vagy ha van, olyan gondosan őrzik, hogy egy hangfoszlány sem jön ki onnan.

Nahát! Van még ilyen? Azt hittem ilyen már csak a filmmúzeumbanl vetített filmeken van.! :)

Nem mintha a Duna korzón nem lett volna zene. Fantasztikus hatással volt ránk, hogy az egész Duna korzón parton csak úgy hullámzott a tömeg, minden vendéglőben zene szólt, és az utca emberei a járdán, úttesten, parkokban ropták a táncot. Irtó jó hangulat volt. Ez különösen megfogott.

Akkor dalra fakadtál, csak ugy magadban. Ez jutott eszembe a kép láttán.

Hogyne ismerném. Úgy saját magamban el is dúdoltam.

Tacsi, ez gyönyörű!

Ismered "Gyönyörű így este Budapest!"