Az a szinkron-érzés pompás lehet.
( mint a szinkron úszás-a boldogsagban)
Ha a kis Mia rám mosolyog én is érzem, hogy olvadok.Ez nem túlzás-valóság.
Be van itt minden jól kódolva !
Igen jól esik, amit egyetlen, kicsit késői unokámról írsz. Néha félek, ha tudom, hogy nálam tölti a délutánt, de pillanatok alatt szinkronban vagyunk. Kicsit késői unoka, de boldog vagyok, hogy van....
Csuda helyes kislány-azok a fekete szemek- majd megbabonáz vele még egypár fiút !
Érdekes amit írsz, mert én sem hallottam a szüleimtől trágár szavakat.Ritkán és akkor is csak halkan-úgy sziszegve a foga közül mondta Apám olykor "...hogy a rosseb egye meg." Ha valami leesett, beszorult vagy ilyesmi.Anyu meg esetleg szipogott és elvonult a konyhaba, ha neheztelt rá valamiért.
Derűs emberek voltak, pedig azok a Râkosi idők nagyon letiportak a középosztályt.
Én sem tűrtem itthon a családban sokáig, de aztán beszivárgott a korszellem és a 3 kamasz egymáskózt nem fukarkodott a "kötőszavakkal" -aztán mint az egyetemisták többsége folytatták mint természetes stílust.Egyébként nincs baj velük, egyik sem vérmes tipus.
viszonylag keveset tévézik, de az oviban a többiektől sok-sok mindent tanul. Csúnya szavakat ,amit ugyan nem mer kimondani, mert nálunk a legdurvább szó a "kutya fáját", Édesapja még ennyit sem mond, de tudja, ismeri a szavakat. hát hiába, ez egy más világ... Bár mi is dörzsöltebbek voltunk, mint anyáink:)
Na ja, - eltanulja a nagyobbaktól meg a TV szennycsatornáiból.
Meg aztán korán cseperednek ezek a lány-prücskök.
Köszönöm. Most már nehezebb fotózni, mert rögtön pózol.
Kiváló ,kép a kis tündérrôl !
Köszönjük Éduával együtt:)))))
Nagyon aranyos Édua.
No majd kűldök fotót ugy mint a múltkor.
A hisztis gyermekkel nekem is meggyűlik a bajom. Sajnos Dorina most van abban a korban. Most kell keményebben fogni, mert hihetetlen dokgokat tud produkálni. De ezt az Anyukája jól kezeli.
Ági: márpedig igen zord is tudok lenni, ha akarok....
Nem szeretem az elkényeztetett gyerekeket, ezért inkább erőt veszek magamon....
Ági, ha akarod, a fiad plédjét szívesen felbolyhozom, persze csak virtuálisan....
Tacsi, a fiamnak is van itt egy kis nyuszis plédje, még a babakocsiba volt a takarója. A kicsik nagyon szeretik.
Hogy Te miket tudsz!?
Sőt, már az apukájának is ez volt a játszó plédje....
Nem is tudom elképzelni! Tacsi a zord Ómi!!!!! :)))))
A képen jóformán semmit nem kellett igazítani, csupán a játszóplédet kissé felbolyhoztam, mert már nagyon elkopott a sok ugra-bugrától.....
Köszönöm Anna. Minden ravaszságomra szükség volt.
Ági: csodálkozni fogsz, de én kevesebbet engedek meg neki, mint az anyukája de főleg, mint a mamája. Viszont ritkán van gondom vele.....
Tudok én zord is lenni (ha akarok) de ritkán akarok....
nagyon ügyesen becserkészted a szépséges kis hölgyet!
Igen a mamák többet megengednek nekik, ezért igen vágynak mindíg ott lenni. Tudom, az enyémek is ilyenek .
Jaj, nagyon.....
Bár ma este kihúzta a dugót az anyukájánál. Bebújt a dohányzóasztal alá, mert nem akart hazamenni este.....
Persze sírás lett a vége. Majd megszakadt a szívem, hiszen itt is aludhatna, csak tudom, hogy nem tudna aludni....
Ugye, milyen kis tündérek tudnak lenni? :))))))
Biztos az anyukájáról, akit aznap estére vártunk haza. Édua azt kérte tőlem, hogy amíg tornászni fog, de hadd mondja azt nekem azt, hogy Anya.
Naná, hogy megengedtem, sőt minden tornagyakorlata után megöleltem, megpusziltam.
Igen, attól olyan jó a fotó, hogy természetes. Vajon miről ábrándozik egy ilyen aranyos kislány?
Köszönöm Ági, ez pénteki fotó. A játszópléden heverészett én meg lehasaltam vele szemben, és óvatosan lefényképeztem. Azt hiszem, észre sem vette. Azokat a képeket szeretem, ahol nem pózol, hanem önmagát adja.
De aranyos!
Köszönöm Zsuzsa!
Édua tündéri!