Csiri:))))))

Nekem is megpiszkáltátok a szívem csücskét.... jó néhány évvel ezelőtt a gyerekek rávettek, hogy nézzük meg a nagypapa házát Röjtökmuzsajon , / amelynél ráismertem Ágiék házára / , ugyanis anno kisódisként lemondtam róla, unokatestvérek javára. No, ők eladták... német tulaj.... mit mondjak.... a régi hangulatból semmi, de semmi nem maradt... mára meg már az emlék is halványul...... tacsi köszi.....

Elhiszem, mindennel úgy van, hogy előbb-utóbb nosztalgiává válik. De most már összkomfortosítják, nem döngölt padló van, meg vályog stb. hanem a legfinomabb, legmodernebb anyagok. A gémeskút pedig csak díszlet.



Mint természetjáró sokszor aludtam ilyen helyeken (m9i nem szállodákba járunk) és bizony még nehézlégzést is kaptam néha a dohosságtól és a nehéz szagoktól.

Az az igazság, mikor benne laktunk egyáltalán nem éreztem romantikusnak. Igen szegényes házikó volt.

Komfortosítva igazán soha nem lett.

Gémeskut a mezsgyén, mert igy két család használhatta. Nyáron az volt a hűtőnk is. Rakott tűzhely, kemence, minden ami most igazán divatos, nosztalgikus. Nekem az a komoly valóság volt.

Feltétlenül fotózd le. Bár én is megtettem volna. Bár egy pár fotót készítettem, de a városi nyomorlakások nem olyan "romantikusak"

Sajnálatos dolog, hogy Te már nem láthatod.

Érzelmileg még az is köt hozzá, hogy Édesapám saját kezével vetette hozzá a vályogot, a kert végén levő völgyből és saját maga építette.

Ági: feltétlenül fotózd le. én ezt nem ígérhetem, mert gyermekkori otthonomat az 1960-as évek közepén lebontották, és annak a helyén lett a városi piactér.

Igen, én szerettem, mert abban a házban születtem, ott nőttem fel, 2004-ban kellett megválni tőle, többet nem tudtam mondani, hogy megyünk haza! Nem volt kihez!

Azóta már többször gondoltam, hogy ha megyünk a temetőbe arra megyünk és készítek róla egy fotót. Azt mondják, hogy még mindíg ugyanolyan, az uj tulaj nem csinált rajta semmi változtatást.

Hangulatos lehetett és megvolt az előnye, hogy a meleget és a hideget egyaránt távol tartja. Ki is javítom a kép címét, mert tényleg nem kunyhó.

Láttam én, hogy nem igen kunyhó!

Mindíg szerettem a nádtetőt. Valamikor a mi kis otthoni házunk is nádtetős volt. Sokat kellett javítgatni, aztán divatba jött a cserép, meg aztán praktikusabb is volt..

Ez igaz.... Inkább egy cég üdülője, vagy hétvégi háza cölöpökön....

Nem is olyan kunyhó, jól néz ki. :))