Igazán elkényeztetsz, pedig meg sem érdemlem.

szivesen :) gyönyörű képeidről gyönyörű versek jutnak eszembe

Zsuzsa: Köszi.

Köszönöm Mária:))))

Nagyon szép!

és milyen szépen izzik

Köszönöm tosia magam és nevetnijó nevében:))

Lányok! de örülök,hogy benéztem...gyönyörű versek egy szépséges fotóhoz - így kompletten még hatásosabb !

Ez szuper Tacsi!

Ez is gyönyörű vers.

Kedves nevetnijó!



Köszönöm ezt a gyönyörű verset.

Szabó Lőrinc: Erdei lomb és széllengette bokor



Még sohase, sohase láttam az arcát,

mert felhő az arca, napsütött pici felhő.



Ő maga is felhő és erdő a haja,

erdei lomb és széllengette bokor.



Nézd, hogy hintázza gyümölcseit a galagonya:

vérzik, vérzik gyümölcse, mint kedvesem ajka, ha csókol.



Erdő és bozót a kevesem haja, a hangja szél;

és későn nyílt virágok harmatos szemei.



Harmatos őszi virág a szeme; a hangja szél,

mely a galagonyabokrok ágaival incseleg.



Felhő az arca; a szava szél, mely lelkem fellegeit

kergeti, kergeti napba-árnyba s bennem zúg parttalan.

Ági: amikor megláttam az alkonyi fényben a galagonyát, már a verset mondogattam magamban. Már akkor tudtam, ha sikerül a kép, mellé írom a verset is. Ilona, valószínű ugyanaz az érzés töltött el Téged is, mint engem a látvány láttán. Valóságban sokkalta szebb volt, muszáj volt kiragadni egy részt, hogy a színek izzása kijöjjön. Tehát a kép háromnegyed része a szemétbe landolt:(((

Tacsi, mégcsakláttam, hogy jön ez a csodálatos kép agalagonyával és ez a vers jutott eszembe. Nonem az egész, csak az ami tetszett:) ..reszket....

És ime itt van, Ráérzés?

Köszönöm, a verset, valamikor a gyermekeim tanulták az oviban.

A kép is izzik a galagonyától.