Ugye, ugye....
Csak a tapasztalat beszélt belőlem.
Most éppen befutott szüleivel a Balatonról, átutazóban Vácra...így most ismét szünetel számomra az inda!...és ez nem panaszként, csak éppen bebizonyosodott, amit majd' egy éve mondtál, hogy sokkal kevesebb időm lesz majd az uncsi miatt....Akkor nem hittem Neked!:-((
Igen, mindig mással játszanak, mint ami erre szolgál.
...egyéves unokámnak van ugyan játéka, de igazán befőttes üveg tetőkkel tud prímán játszani.....és a tévézés egész nap lekötné:-))...ugyanis mosás idején a program végéig ül a gép előtt és nézi az ablakon keresztül a forgó ruhákat.
Sajna ma már értékelni sem tudják a gyerekek a játékokat, annyi van nekik.
Nálunk mindenből egy volt, pedig a bérházban sok család és még több gyerek lakott. Egy roller, egy babakocsi, egy hintaló stb... és békés egyetértésben osztoztunk meg a játékokon.
Erre én is emlékszem, de nekem még babám sem volt. :)
Én mindig csak álmodoztam ilyen babakocsiról, de az igazság, hogy soha nem is volt nekem babakocsim, sem rollerem, csak egy ugráló kötelem......
Ez régen se tartoz6ott az olcsó játékok közé
Életem egyik legmurisabb telefonjelenete: a Lőver körúton egy szemmel láthatóan szép családi életet élő család sétált nagy egyetértésben. Papa, mama és két gyerek. Ahogy közelebb értek láttam, hogy mind a négyen mobiloztak. Feltételeztem, hogy nem egymás között beszélgettek.
Megfontolt telefonálás!...sok más esetben is ez lehetne a kulcsszó...a tömött buszon minden harmadik ember telefonál teljesen felesleges, semleges témákról, mert kéznél van, vagy mert a cég fizeti.
Munkahelyemen - amíg dolgoztam - megjelent a sofőr az áruért és ha várnia kellett, mert legalább tiz másik volt még előtte, már kapta a telefonját, hívta a főnökét.
Finom stílusomban számtalanszor beszóltam neki: hülye gyerek, akkor is telefonálnál, ha 2 kilométert kellene oda és vissza gyalogolnod az első telefonfülkéhez?...csak hát ezt az ifjabb nemzedék szerencsére már nem ismeri a technika nagymérvű fejlődése miatt.
Zsü: a túrák nehézségeitől nevetsz? Pedig nem is hívjuk túlélőnek, hanem egyszerűen túrázunk és kész. Volt olyan túránk, ha mobil-telefonálni akartunk, minden alkalommal fel kellett mászni a legközelebbi, 800 m magas hegyre, mert a szálláshelyünkön nem volt térerő. Megfontoltan telefonáltunk.
Jajj, Tacsi!!:DDDD
Én túrázás közben még soha nem bosszankodtam, hanem mint megoldandó problémát kezeltem. Ez az igaz, idegnyugtató túlélőtúra.
Nagyon igazad van Tacsi. Ezekért az élményekért kell útra az ember. Lehet akkor éppen bosszankodik, de később ezeken lehet legjobban nevetni. :)
Ezek tényleg meggyőző érvek:-)))
Anna tévedsz: ebben van a szépsége. Például versenyt
futni a kecskebakkal, ki ér előbb a kijárathoz én, vagy ő?
Vagy egy fenyegető telektulajdonos elől belemászni a nyakig érő csalánba. A többi nyalánkságot nem is említem.
1 Eső, jégeső, felhőszakadás 10 km-re a várostól.
2. Eltévedés és 15 km-re a célponttól érsz ki az erdőből.
3. Begyűrődött a zoknid és véresre töri a lábadat, amit már egyébként sem érzel a fáradságtól.
4. Lekésted az utolsó csatlakozási lehetőséget.
5. Emeletes ágyban aludni, mikor a feletted (alattad) alvó horkol, mint egy gőzfűrész.
6. Olyan szálláshelyed van, ahol az ivóvíz 500 m-re van a turistaháztól és vödörrel kell odamenni.
Tacsi:...kalasnyikov, kecske...no látod ezért nem járok én túrázni....micsoda veszélyeknek van kitéve az ember + fáradtság:-))
annabell: köszönöm a meghívást, már oda is toltam a babakocsit a gyűjteményhez.
Olyan már volt, hogy az OK jelzés átvezetett egy magán kecskefarmon, de ott csak az ideges természetű kecskebak kergetett meg bennünket. (Ez Hollókőn történt)
Anna: el is jutott volna Hollóházára, hisz az országos kék oda is elvezet, csak kissé strapás, mert elég messze van onnan. Sokkal egyszerűbb és szórakoztatóbb volt a kalasnyikovval fenyegetőzni és utána nézni, ahogy a jámbor turisták bemennek a csalánosba, vagyis a telket elkerülő útra. Remélem azóta átfestették az OK jelzést.
Mari: mi a macskákat szoktuk nyuvasztani. A kutyust nem engedte a gazdája, pedig a kutyusnak tetszett volna.
...a derék orosz biztos csak arra volt kíváncsi, melyik irányba induljon a kék túrán Hollóháza irányába...
Hát, igen!!
Én is azóta igen jókat vihogok!!!:))))))
De jól birta!!
Picinek hívták szegényt!!!!
Mari: lelki szemeim előtt látom, ahogy a kiskutyát tologattátok. :))))))
Én is emlékszem ilyen babakocsira!!
A kiskutyát tologattuk benne:)))
Szép emlék és örülök, hogy előjött!!!
Ficerke: kb 15 éve gyalogtúráztunk a Keszthelyi hegységben. A Szent Ilona hegyre indultunk, ahová országos kék jelzett turista útvonal vezetett. Mentünk, mendegéltünk, egyszer csak elénk ugrott egy ukrán, vagy orosz maffiózószerű pasi kalasnyikovval a kezében és üvöltözött velünk. Gyorsan visszavonultunk és kb. 5 m visszakozás után jöttünk rá, hogy ez a valaki megvett egy olyan telket, amit keresztezett az országos kék turista útvonal.
Gondolom, a pasi egész nap ezzel szórakozott, hiszen ott igen nagy a turista forgalom. Sokan kíváncsiak az Ilona hegy gyönyörű kilátására.
:-)
Szilvia: igen, emlékszem erre a fazonú babakocsira. Minden esetre egy ilyenben nagyobb biztonságban voltak a babák, mint manapság a háromkerekű, és egyéb fantáziadús kocsikban
:) Ügyes vagy. :)
Nekem volt olyan, hogy a határba rám hívták a rendőrséget, mert állítólag magánterületen voltam és szerinte lopni mentem. Még meg volt sértődve az úri ember, mikor közöltem vele, hogy hová teheti egy magyar a lábát ki, ha mindent eladtak az ilyeneknek?
Ma már jól megnézem, ne legyen erre utaló tábla, sorompó, legalább legyen meg a lehetőségem, hogy hülyének tetethetem magam. :)
Ha a méret nem is, de a forma teljesen megegyezik az én babakocsimmal..:-)
Ficerke: Sunyiban? Nem volt ott sem palánk, sem tilos a bemenet, de még kapu sem. Csak úgy besétáltam.....
A kutya sem ugatott meg, pedig volt ott egy kutyaház (igaz, kutya nélkül).
Szilvia, csak hasonlóban, mert ez gyermekjáték nagyságú kocsi...
Miket nem találsz? :)
Gondolom engedély nélkül, sunyiba mentél be ide. Bár ettől izgalmas a fotózás. :)
Engem ilyenben tologattak annak idején....:-) De jó!
:(
Én meg csak vágytam ilyenre, de nem volt pénzünk rá.
Gyermekkorom babakocsija!Istenem!