:))))
Úgy patinás, nem kell sikálni!...egyébként milyen érdekes, szüleim a ruszkiknak árusított szőlőt, kisebb zöldség, gyümölcsféléket kis tételben. Repülőtér szomszédságában laktunk és a tisztek feleségei hozzánk jártak vásárolni, én már 8 évesen beszéltem velük, Anyám is később belejött....de igen mulatságos volt, hogy táblát nem tettünk ki, viszont a kovácsolt vas kerítés csúcsain sorakoztak az aktuális áruk paradicsomtól uborkán át a krumpliig:-)))
Anna, én pedig még mindig egy ruszki mérleggel méricskélek (ha méricskélek) mert egyre inkább csak megsaccolom a dolgokat. Már az maga is műemlék, tényleg, egyszer lefotózom, de előtte alaposan le kéne sikálni, olyan piszkos a skálája....
Valóban, nálunk is a kis konyhai mérleghez voltak rendszeresítve ezek a súlyocskák...visszaemlékezve, olyan muris kis állatfejecskét szimbolizáltak a mérleg nyelvei emlékezetem szerint. Ma már digitálissal mérünk a konyhában, annak nem kallódik el a súlya, viszont ha lemerül ez elem.....
anna: az a baj, hogy mindent nem cipelhetünk magunkkal életünk során, így aztán sok-sok tárgy áldozatul esik. De az emlékeinkben megmarad.
Én éppen 10 éves költöztem egy feleakkora lakásba, mint az előző volt. Természetes, hogy nem tudtam mindent megtartani, nagyon meg kellett válogatnom, hogy mit viszek át a kisebb lakásba. Rengeteg cuccomtól meg kellett válnom...
Oldfire: régen nem csak a piaci mérlegek voltak billenősek, hanem a konyhaiak is. 1 vagy 2 kg-ig saját súlya volt, azon felül kellett a súlyokat rakni rá. Mi sok gyümölcsöt és szőlőt adtunk el a kapuban konyhai mérleggel.
A réztányérokat meg hetente szidolozni kellett, valamint a rézmozsarat, kávédarálót és a kilincseket is.....:((((((
Sőt, a réz súlyokat is.
Már családos fiatalember voltam, amikor az ilyen súlykészletek mindennapos tárgyak voltak piacokon, a kétkarú, kézben tartott, két serpenyős mérlegekkel együtt.
Ma már ilyesmit nem látni a piacon sem. Azt hiszem, ez mindnyájunk közös élménye (élmény-vesztesége). Ma ami nem elektronikus, az nem is számít. Én még őrzöm a legelső, Texas TI-99/4A típusú számítógépemet. Működőképes, 16 kB-os. Ma terabájtokban számolunk, házi computer esetében. Persze mindez nem rossz, talán nekünk sem, de a veszteség az veszteség.
Csak az emlékeimben:-(((...sok kacatot megőriztem, de még többet sajnos nem!!
Na ugye? És megvan még?
Hasonló elven működött a hajó, amiben gyertyát, mécses gyújtottunk, hasította a vizet a kádban, mosóteknőben...
Nekünk is volt, és fogalmam sincs, hova lett, mint annyi minden.... Ahol gyerekek vannak, ott semmi nincs biztonságban. Volt egy sárgarézből készült kicsi gőzgépünk, ha gyertyát gyújtottunk alatta, szabályosan működött, és forgott egy kerék. Azt sajnálom legjobban, mert igazi ritkaság volt....
...gyermekkoromban igen sokat játszottam ilyen súlyokkal!...talán azért is vagyok szerfelett erős:-))
Aztán később felnőttként már sajnos súlytalanná vált részemről a tárgy, elkallódott:-((
Én is, pedig nekünk is volt valamikor. De hogy hová lett, fogalmam sincs....
De reg lattam!!
Klári, oldfire, a gyűjtemény egyik barátnőm érdeme, aki a régi, családi dolgokat gondosan megőrizte....
Helyzete annyiban könnyebb volt, hogy ő maradt a szülői házban, és mivel hely bőven van ott, nem dobált el könnyelműen mindent.
Ahogy Klári megjegyezte: ritka szépségek!
De jó! Ilyet is ritkán látni már!