Viszont volt három aranyos unokájuk....
Sajnálom, hogy ilyen korán elmentek és nem ismerhették az aranyos Éduát.
Talán bejön, nem vagyok nyafogós fajta....
1976-ben Édesapámat, 1984-ben Édesanyámat vesztettem el hirtelen és tragikusan. Semmit sem tehettem értük...Magamnak is ilyen elmúlást kívánok.....
Hálát adok az Istennek naponta érte !
Apám 1972-ig bírta, 66 volt akkor és koszorúér elmeszesedést írtak be (boncolták)
Örülj neki, hogy még él az édesanyád! Én sajnos korán vesztettem el őket és főleg váratlanul. Bár akkor nagyon fájt, most mégis ilyet kívánok magamnak.
Az én 62 éves hugicam még ma is számontarjta, hogy mennyit egzecíroztattam anno.
De viszont más fiú nem bánthatta soha, akkor oroszlán lett belólem !
Jó memóriád lehet, ha még a baba nevére is emlékszel én lassan már a hugoméra sem-a névnapja előtt Anyánk hív fel mindig - igaz inverz, ugyanúgy .Ezen aztan jókat mulatunk.
Tőlünk nem messze volt egy babajavító kisiparos. (Ilyesmiből is meglehetett élni akkoriban) A húgom karácsonyra mindig megkapta a reparált, kijavított Piri babáját, amit én sosem szerettem...
Keresni mindig lehet valamit, de mi jobban örültünk volna, ha a saját fejüket lékelik meg (vagy egymásét)
Apám drótozta óssze gyorsan, hogy kinézzen valahogy.
Manapság meg kábítószert keresnek...
Ausztráliából hugomnak küldött baba fejét hátul gondos ávóskezek felfeszítették-anno.
Állítólag nejlonharisnyát kerestek benne, vagy ki tudja ?
( persze a vámosok, de az is ávós irányításu volt akkor)
:))))
Különösebben én sem szerettem, csak emlékszem rá, hogy volt. Bátyám révén inkább fiús játékokkal játszottam :)))
Én megsemmisítettem, mert a fiam félt tőle, mikor kicsi volt. Én sem szerettem túlságosan. A lencsibabák sokkal aranyosabbak voltak...
Porcelán babám nekem is volt :) Ma már nincs meg, elkallódott.