Nem gondolnám, hogy lányai átvennék tőle a múzeumot...talán unokája, vagy majd a város.

Anna: ezek a gyüjtők gyakran a leghumánusabb emberek ! Csak az a baj, hogy a sor megszakadhat, mert a méltatlan utódok nem gyarapítják tovább a gyüjteményt.( ha köztulajdonba, múzeumba adják legalább megmarad)

franszoá: Ifjú koromban jó pár évig éltem Zsámbékon, élmény volt Borus Feri bácsit hallgatni a lámpáiról, azok beszerzésének körülményeiről.

Három éve egy esküvőn találkoztam vele, ugyanolyan jó egészségnek örvendett és csak mesélt, mesélt...

:))))

No meg az egészséges alapanyag: allergiája már rég a múlté, és daliás férfivá nőtte ki magát. Szerencsére a kislánya nem örökölte az allergiás érzékenységet.



Azokat a pirinyó kis borostyánokat csak egy tudatosan kereső gyerek képes megtalálni.... Én is szerettem a borostyánt, van gyűrűm, medálom, karkötőm, nyakékem. Nagy hibája, hogy hamar kopik a felszíne. A gyűrűm kövében őskori szúnyog is látható. Sőt, volt egy borostyán kulcstartóm is volt, amiben egy skorpió volt. Kisfiam és a kis játszópajtása egyszer azon vitatkoztak, hogy a skorpió meg van halva, vagy csak elájult?

Az ájulás mellett döntöttek.

A gondos kezelés, szülői gondoskodás akkor meghozta az eredményét.Az egészség a legnagyobb kincs és a mai nevezetes vasárnapon, amikor felköszönt a "kisfiad" biztos erre is gondolsz !

A Rügen-en én is jártam még 1972 nyarán.A csodás tengerparton, a bársonyos fövenyen kerülgettük a medúzákat Rostock fele.( egy sirályos fekete-fehér fotót felteszek még e-tárgyban).

Kerestük a Borostyán-római hadi-kereskedelmi út névadóját a barátommal, de egyet se találtunk (nyilván rossz helyen) igen szép és jól faragható az "Észak aranya".

Irtó rendes vagy, köszönöm. A fiamnak is meg fogom mutatni és kíváncsi vagyok rá, emlékszik-e még. Gyerekkorban sajnos sok időt kellett itt töltenie, mire végre városunkban is beindult a Gyermekszanatórium. Sőt, NDK-ban is volt, a Rügen félszigeten töltött 6 hetet. Egy repülőgépnyi hasonló problémákkal küszködő gyereket vittek oda. Rengeteg aprócska, borsószemnél is kisebb borostyánt hozott emlékbe, amit mind a tengerparton gyűjtögetett.....

Nagyon szivesen.

Zsámbékon-a híres templomrom mellett-van egy Lámpamúzeum, ennek megtekintése után valószinüleg oldalakat lehetne még írni.Ettől most eltekintenék-vmint a még fontosabb Dayy-lámpától is./Tacsi, a Svábhegyi szaniról kivülről készitett képeimet ma elküldöm csatolt fájlban ! /

franszoá, Neked külön köszönöm a szakszerű ismertetőt.

Köszi, Krémusz, franszoá!



Pedáns háziasszony létemre fotózás előtt legszívesebben leporoltam, lemostam és pókhálótlanítottam volna, de furcsán néztek volna rám a Bányászkocsma vendégei.....

Ezeknek lényege : a karbidmész ha vizzel reagál, akkor acetiléngáz (C2H2) keletkezik, amely erősen világító lánggal ég el. Ugyanezen az elven működő lámpákat helyeztek az autókra is, az akkumulátor alkalmazása előtti idókben.Azok fényes sárgaréz remekek voltak-ma már a gyüjtők álma.-

Klassz a kép !

De jó!!! Apukámnak is van ilyen, kiskoromban egyszer meg is mutatta hogyan ég. Az rémlik, hogy nagyon büdös volt...

Jó, hogy láthattam!!!