A XVIII. század végére valahogy már nem tudok olyan tisztán visszaemlékezni, de arra igen, hogy a néhai cukorgyár üres termeiben gyerekként sokat bolyongtam a pajtásaimmal. Titokzatos világ volt, néha baglyokat riasztottunk fel, fából készült süvegcukor öntöformákat is találtunk, reménykedve nyalogattuk a poros, koszos fát, hátha maradt rajta némi cukor... és lám, semmi bajunk nem lett. Sajnos a háborúban három bombatalálat érte az épületet, így a három emeletből ripsz ropsz, egy emelet maradt. Most meg már semmi.... a hűlt helye sincs meg....csak úgy feltettem az indafotóra, nem gondoltam volna, hogy bárkit is érdekelni fog valaha, nagyon örülök, hogy elnyerte a tetszésedet.

Örülök a képnek, úgyis mint "amateur várfal kutató" és lokálpatriót!

Ez a Rupprecht-féle manufaktúra a legelső "gyár" volt talán Sopronban, a XVIII.század végén,- ha jól emlékszem.