Elolvastad? Nem tudom, a poliészter valami mást jelenthet.... homályosan legalább is ez rémlik. Nem annuska, nem vagyok sem poiiészter, sem hepiíszter, csak leírtam, amit Lacus mesélt. Kész élvezet volt hallgatni, bár a felét nsm írtam le annak, amit mondott.... Annak is van előnye, ha az ember szerez egy igen kedves mestercukrász ismerőst :D

Aztaaa! Tacsinem csak fotózol, de ilyen klassz dolgokat írsz is?

Eszerint Te egy poliészter vagy :-D

Nem vették el a műhelyét, önként adta át a fiának, aki továbbvitte az üzletet még pár évig. Dönci (a fia) saját maga számolta fel a cukrászdát és a műhelyt, mivel ő már nem tudta gazdaságosan működtetni. A sütőt még életében átadta a Pékmúzeumnak, hogy a többi felszereléssel mi lett, azt nem tudom. A Matricákat Lacus szedegette össze a szemétből és őrzi a mai napig nagy szeretettel. A habsüteményeket is ő sütötte a cikk számára, hogy lefotózhassam. Más egyéb megmaradt dologról nem tudok, miután Lacus sem tud, t.i. ő akkor már nem dolgozott ott.

Elolvastam/megnéztem a cikket, nagyon érdekes. Már kihagy a memóriám, de úgy emlékszem, hogy mikor Édi bácsi műhelyét elvették, egy darabig az asztalos/faipari Ktsz-ben dolgozott, mint betanított munkás. Egy jó kedélyű, aranyos ember volt.Azt nem tudom hogy maradtak meg a felszerelései/mintái, meg hogy nyitott újra, s miben is halt meg, s a cukrászda is hogy szűnt meg.Jó volt emlékezni rá és a szinte művészi munkáira.