Ahogy elnézem a bájos pofikádat, valahogy neme tűnik valós megállapításnak. Valószínű túl kevés az önbizalmad, bár ez a feltevésem a szövegeléseden nem érhető tetten.

Jó, hogy látszott a vásznon! mert mostanság csak töltelékek vagyunk, általában a sziluett látszik.

Hacsak valaki nem éppen klassz pofázmánnyal rendelkezik, mert akkor viszik, mint a cukrot.

Nekem ez nem adatott meg.

Ja és egyszer szavaltam az Erkel színházban egy középiskolás vetélkedőn. Kb. a hárömszázötvenedik helyre jutottam be háromszáz jelentkező közül :D

Várom! Nem láttam még az a filmsorozatot, én egyébként sem szerepeltem még filmben, semmilyen formában, még kulissza sem voltam. Húgom egyetemista korában rendszeresen vállalt statiszta szerepet, persze akkor általában magyar filmeket forgattak. Külön miatta jártunk moziba magyar filmeket nézni. Testületileg kivonult a család.

Az én filmjeim sem rosszak! :-D Például Ken Follett Az idők végezetéig regényének filmváltozata. Melyben a kis városka lakója a testőrök mögött ámulva nézi, hogy ilyen a király?

Küldök róla képet!

Valóban nem láttam, csak végig tapperoltam :) Al Pacino bármilyen kis ember, tényleg nagy volt ebben a filmben. Bár én sok pazar filmjét láttam (pl. A szerelem tengere, Álmatlanság stb.)

A kiállítást nem láttam (bár úgy olvasom Te sem :-D)Vezettem már vakot, nem volt egyszerű. Viszont Al Pacino óriásit alakított világtalanként!

https://www.youtube.com/watch?v=-4Yq5jNnTHU

Ja, és az előbbire nem mernék nála rákérdezni. Ezt a kérdést 40 évvel korábban kellett volna feltennem neki.....

Igen, ezt a tapogatásos módszert ismerem, (na nem úgy, ahogy Te azt romlatlan,gyermeki elmével elképzeled) Volt egyszer egy vándorkiállítás, ami megpróbálta bemutatni a vakok világát. Tök sötét helyiségbe vezettek bennünket, ahol egy terített asztalnál minden tárgyat fel kellett ismernünk,a tányértól a kenyéren át a vizeskancsóig, úgy, hogy borítsunk magunkra mindent. forgalmas útkereszteződésen is át kellett kelnünk, ahol engem percenként ötször elütött valamilyen jármi. csörgőlabdával meccset játszottunk, Iszonyú nehéz volt a hang irányából és távolságából rájönni, honnan is jön a labda, hova kapjak utána. Lehet, hogy Te is "láttad" ezt a vándorkiállítást vagy élménybemutatót, tudom is én, mi i volt a neve. Ja és van fogalmad, hogy milyen nehéz vakot kísérni,azzal a problémával megküzdeni, hogy ő bár 40 cm-re tőled balra van, mégis felismerd az esetleg rá leselkedő veszélyeket! Szegényt, gy rövid sétaszakaszon kísértem, de legnagyobb elővigyázatosságom ellenére legalább kétszer pofon csapta egy faág, ami nem is gondoltam, hogy őt eléri. Szóval sok mindent tudok ám ezekről a dolgokról. Nem lehet könnyű az életük.

Párom egyik idős rokona szintén vak volt. Ha nem tudott aludni, szeretett éjszaka vasalni, úgysem kellett villanyt gyújtania hozzá.

Viszont, ha valakit még nem ismert, tenyerével megtapogatta az arcát, hogy megismerje. Ezért mondtam a szeme elé kerülő csúnya nőket :-)

Nosza! :-)

anna: hi...hi...hi...

Erre rá kéne kérdeznem....

Talán azért, mert minden szeme elé kerülő nőt csúnyának tartott...

Márpedig nincs igazad, Nekem van egy 1 éves kora óta vak jó barátom. Leérettségizett, olvas, zenét hallgat, társaságba jár, intelligens, okos, foglalkozását tekintve MŰSZERÉSZ. (Volt, mert ma már nyugdíjas) Otthon fát vág, kertet rendez és minden házimunkát elvégez. Mindig is csodálkoztam, hogy miért nem alapított családot?

Tudom, hogy sajnos ez az életük, (kiélvezik belőle, amit tehetnek) de én éppúgy nem nézném meg, mint a csörgőlabdások játékát.

Hát köszönöm, annuska, nem igazán értek a kosarazáshoz, annak ellenére, hogy vannak egykor igen jó kosaras barátnőim. Szívem szerint jelenleg arra vágyom, hogy egy kerekesszékes kosármeccset nézzek végig. Hogy a csudába manővereznek? Azt gondolom, nagyobb erőkifejtés lehet, mint két lábon végigrohanni a meccset.

Jól mondod! Így hívják őket:

1: irányító

2: hátvéd

3: bedobó

4: erőcsatár

5: center

Azt hiszem, inkább csak játék volt.

Igen, láttam Tibit is. Érdekes lehetett a meccs.

Már két éve, és ha jól megnézed, Édua mögött ott áll hátvédnek (vagy hogy mondják kosaras nyelven)az apukája. Közös szülő-gyermek meccs volt. Igaz, hogy a fiam igazi röplabdás volt, de az ilyen meccseken nem számít.

Nem is tudtam, hogy Mazsika kosarazik, - örülök neki.