EMIL ISAC: HA MEGHALOK



Ne bánd fiam, ha meghalok,

Értem sírnod sem kell

Hisz én vagyok te, s te vagy én

Nem hagylak soha el.



Világra hangom szólított,

Léted, létembe fog.

Könnyem keresztelt, s búm nyomát

Hordozza homlokod.



Ne emlékezz rám búsan

Hű társam, hitvesem

Már megadatott nékem

Emlékben fénylenem,



Ne emlékezz rám búsan

Testvér, rokon, barát…

Add meg a könnyet,

Élj és szeress tovább.



Addig vagyok, míg élek

Szívetekben, bennetek.

Ember voltam mindig:

Ezért szeressetek!

tacsi, nem felejtünk!

Köszönet a fotókért!