chabie: az tény, hogy az első világháború előtt Sopron leginkább a bortermelésből és a kereskedelemből élt meg, de gondold el, a békeszerződéssel elvesztette megyéjét, és csaknem 100%-osan a vonzáskörzetét.Valami kellett, ezért létesítették a szövőgyárakat. Most megszövik nekünk a kínaiak.

Igazi nehézipar sosem volt Sopronban.A Vasöntőde is csak egy kis gyáracska volt,nem lehetett összehasonlítani Ózddal vagy Miskolccal. Sopron a textil-négyszög része volt(Győr,Sopron,Szombathely,Pápa) Ez esetben szerencse volt,hogy a nehéziparosítás dicső évei alatt (is) túl közel volt az osztrák határ.

Ez persze a személyes sorstól is függ. nekem is vannak nagyon jó éveim abból az időszakból, meg anyagilag nehéz, szegény korszakok. Az 1960-as 1970-es években a pénzügyben nem lehetett olyan piszok jól keresni. Akik elmentek tőlünk, eleinte jobban jártak, később már nem, mert a gyárak már a 80-as évek második felében kezdtek tönkremenni és bezárni. Főként a szövőgyárak. Most már egy gyár sem működik Sopronban.

Tacsi nekem akkor is jobb volt az életem.A szüleim akkor vették a lakásomat, minden évben szakszervezeti üdülőben üdülhettem, a boltban sem azt néztem melyik árú az olcsóbb, vagy akciós. Sőt megengedhettem magamnak, hogy néha vacsorázni is elmenjünk étterembe. Most nem mernék belevágni egy lakásvásárlásba.

Sőt, azért kellett remegnünk, hogy holnap (szombaton vagy vasárnap) megint be kell jönnöm.))))))



Bár volt egy pár olyan tehetségtelen és lusta kollégám, akit -ha lehetett volna- azonnal kirúgok. De sajnos akkor nem lehetett. Az egy másik véglet volt.

Valóban kellett dolgoznunk, mérlegkészítéskor, leltárkor, még tulóráztunk is sokat, de nem kellett remegni, hogy holnap be kell-e jönnöm.

Így igaz, bár azért mi is rengeteget dolgoztunk, de a munkahelyünk biztos volt.

Valószinű azért, mert velünk otthon volt Anyúkánk, nevelt bennünket, ők meg ellátják munkahelyükön a munkájukat, otthon a háztartást és még gyereket is nevelnek. A rohanó világ hozta ezt, meg a növekvő igények. Most meg még rettegés a munkanélküliségtől. Jön a türelmetlenség, depresszió. Mi nyugodtabb körülmények között nőttünk, fel és dolgoztunk.

Rosszul tanítják, mert a mostani fiatal szülők is zaklatottak, idegesek. Sokszor hallom, ahogy az anyukák idegesen ordibálnak a gyerekekkel. Ez nem nevelés, majd egyszer sajnos ugyanezt visszakapják.



Valami végleg elromlott ebben a világban....

Igaz, hogy kis korban kellene kezdeni a nevelést, de ki kezdje? A fiatalok vannak olyan rosszak, mint a gyerekek. Bennünket még tanítottak, ma az utca tanitja őket.

De ezt már kisgyermekként kéne elkezdeni, Sokszor figyelem, a játszótéren: alig van olyan gyermekre felügyelő felnőtt, aki rászólna a rábízott gyerekre azért, mert szemetel, rongál. piszkol, rosszalkodik.



Inkább másik gyerekére szól rá, mint a sajátjára.

Érdekes világ van.

Igen, azt hiszem ma már nem vigyáznak annyira a környezetre mint régen. Talán fegyelmezettebbek voltak régebben az emberek. Engem még úgy tanítottak.Pedig mennyivel jobb lenne tiszta környezetben élni. Engem roppant zavar és bosszant a sok eldobott papirzsepi, stb.

Ez nincs, de van helyette másik, arról is van kép. Aranyhalak nincsenek, a mai világban meg sem élnének egy nyilvános helyen. Szép medence, szökőkúttal és fertőtlenített vízzel.

De állandóan teledobálják, és hamar mocsaras, zöldes lesz a színe.

Már nincs meg? Kár érte!

Köszönöm. Ezt az aranyhalas medencét még én is ismertem. Szökőkút volt benne, vízi növények és piros színű aranyhalak. Állandóan ott ácsorogtam gyerekkoromban.



Itt tudod megnézni az erdészgyűrűt:

http://indafoto.hu/tacsifoto/image/9031937-320449a4

Nagyon szép, az erdészgyűrűt nem találom, hol van?