...hát bizony nem sokan emlékszünk az 50 filléres gombócra, meg az 1 forintos "téli fagyira":-( ...akkor tehát benned egy mozirajongó, fagylaltimádó, szorgalmas Danaidát ismertem meg:-)

Nem is tudom, mert amire én visszaemlékszem, akkor már volt vízcsap. Igaz, hogy a szomszédasszonynak a konyhájában, és az egész emelet ott állt sorba vödrökkel.

Viszont ahol én laktam, ott egy jó darabig kútból nyertük a vizet. Sőt, volt egy kelmefestő is, gyerekkorunkban mindenki, aki 1 hordót megtöltött vízzel, kapott 1 forintot. Azon moziba lehetett menni, vagy egy 2 gombócos fagyit venni. Én is sokat húztam, talán azért lettem olyan erős:)

...azért úgy gondolom a két néni elég sokszor használta ezt a kézi hajtányt:-)....örülök, hogy szép emlékeket idéztem fel a kedvenceléssel!

Na, ebből a kútból nem tudnál egy deci vizet sem kisajtolni. Ez már csak műemlék.



Külön köszönöm, hogy éppen ezt kedvencelted. Itt lakott valamikor a Nagymamám és a Keresztmamám. Szerettem oda járni, ódon hangulatú ház, a várfalra támaszkodva.

...hát igen, akinek nem ízlik a kékfrankos:-))