Ezen a képen nem én vagyok, hanem az unokahúgom két osztálytársnőjével, akik tavaly 50 év után újra találkoztak Bécsben. A világ három táján élnek, nem volt közönséges találkozó. Jutka is Kanadából utazott Bécsbe erre a találkozóra. Én pedig összefoglaltam a két képet, aminek nagyon örültek.

Nagyon jóleső látvány, milyen vidámak még mindíg . Azt kívánom nevessetek még sokat sokáig.

szép munka volt, kedves Tőled!...én nem járom a világot, talán néha az eszem:-), de azonnal ismerős volt a lilaruhás nő!...csak nem Szinyeitől:-))....nevessetek csak sokszor, sokáig, a házbeliek meg előbb-utóbb csak felveszik a fordulatot, ha nem akarnak búskomorrá válni.

A középen ülő "hölgy" az unokahúgom. Érdekes, hogy mind a hárman a világ más tájain élnek, (Kanada, Ausztrália, Ausztria) de öt évenként, az érettségi találkozón összejönnek.

A két képet én egyesítettem, aminek nagyon megörültek mindhárman.



Ez a lila ruhás hölgy szenvedélyes világjáró, nem hiszem, hogy sok olyan sarka van a világnak, ahol ő nem járt. De legjobban nálam szeret lenni, mikor nyári estéken az ajtó előtt ülve vacsorázunk a házbeliek nagy megrökönyödésére, és jó nagyokat nevetünk.

ritkaság, amikor évek múltával sem a szépség, sem a barátság nem halványul!!!