Jaj, elfelejtettem a megrohant emlékek kapcsán megköszönni a kedvencelést.

Csónakban ültünk és csodáltuk.... valóban nagy volt, és sok lebegő karral végezte mozgását---- egyébként egy útitársunk kisfia egy leszakadt kisebb darabot kitett a csónakülésre, persze a tűző napon összefonnyadt, aztán visszapiszkálta a vízbe---- no de--- ezután jön a csattanó, valaki később ráült arra a helyre. ahol korábban a kis medúza-darab volt, és mint akit tüzes vassal sütnek, ugrott fel, még a haló pora is csípett---- felhólyagosodott a helye, mint egy szuszog csípésnek, és napokig viszketett....

Micsoda nagyorrú pofa! Hol a teste? Nem ijedtetek meg tőle?