Nagyon szép kézimunka, gratulálok Apukádnak! -:)

Ja igen, és szép a terítő:))))))

Ezt igazolni tudom, Csiri szüleivel (és férjhezmeneteléig Csirivel is) as legközvetlenebb szomszédok voltunk. Ketten laktunk egy lépcsőházban. Csiri szülei éjjel-nappal dolgoztak, hogy meg tudjanak élni. Igaz, az én szüleim is. Nehéz idők voltak, de azt hiszem a mostaniak sem különbek, csak mi már kicsit kívülről látjuk a nehézségeket.

Azt még hozzáteszem, hogy a szakmája női-szabó volt, és kiváltott iparral dolgozott a legkeményebb szocialista rendszerben.....

Bámulatosan ügyes volt az apukád!

Nekem volt egy kollégám, aki többek megrökönyödésére terítőket horgolt!! mindenfélét mondtak róla, hogy mennyire férfiatlan! Pedig nagyonis férfias jelenség volt! Én nagyon bírtam őt, egyáltalán nem találtam furcsának. A szépérzék és kreativitás nemtől független, az pedig, hogy a kézimunka női szerep, az társadalmi képződmény! (Nemde bár?) :-)))

Nagyon szép lett a meglepetés.