Nektek régi fotóstársatok a tacsi, nekem viszont első munkahelyemen kolleganőm volt, ő tanított be a munkára, a nagymamája a mellettünk levő lakásban lakott, látásból addig is ismrtem, de nem közeledtünk gyerekként egymáshoz.... Ma már tudom miért, mert a nagymamámak 5 Sopronban lakó gyereke lévén sok unokája volt és ha összegyűlt a család, az unokatesók jól el voltak egymás között, nem volt szükség a szomszéd gyerekekre.... De az élet tovább szőtte fonalát, és amikor a nagymama meghalt a tacsiék költöztek a lakásba. Addigra mindketten munkahelyet váltottunk, de ugyancsak kollegák lettünk. A jő szomszédságból meg a munkahelyi kapcsolatból / mindketten későn mentünk férjhez / jó barátság lett. Én már nem lakom ott, de a lakást megvettük a három gyerek nevére, és most a leányom lakik ott, fiatal házasként, pici babával ... Tehát most is találkozgatunk.....No, és jó értelemben ő ""rángatott""" be a fotósokhoz... Következésképpen ő tanított be, és tőle tanultam, hogy pozitív hozzáállás, ha szöveggel is ismertetem a képet....Mélyen bennem maradt, és megmondom őszíntén, ritka esetben kedvencelem azt a bár nagyon tetsző fotót, amelyik általános nevet ad a képének.. Pl. /táj, templom, stb.

Szépek a fotóid!! Nagyon sokat tanulok Tőled, Hogy illik egy fotóról információt adni.