Aham, na most már tisztul a dolog... :-) Kösz.

No, a történethez még hozzátartozik, hogy a ferratákon van egy olyan szabály, egy szakaszon csak egy mászó tartózkodhat és a nagyon függőleges részeken (ahol nagyobb az esetleges meg-, vagy lecsúszás veszélye) ezen túl még ajánlott egy további üres szakasz megtartása, hogy a lecsúszó ember ne az alatta lévőnek a nyakában kössön ki.

A kiszakadásról annyit még, hogy a falhoz rögzítések az esetek többségében biztosításra valók és nem arra, hogy azokon lépcsőzzön fel a mászó. Egyébként a drót még akkor is megtart esés esetén, ha az adott szakaszt tartó szög kilazult, vagy éppen ki is jött a sziklából, mert a biztosító karabiner a drótra csavarral rögzített cöveken átcsúszni nem tud.

Mindennel együtt, bár megfelelő használat mellett nagyon biztonságosnak mondhatóak ezek az utak, abszolút kezdők esetében nem ajánlott tapasztalt mászó felügyelete nélkül nekiindulni. Gondolok itt arra, hogy valaki hozzáértőnek érdemes elmagyarázni, hogy kell a beülőt felvenni, abba a ferrata szettet bekötni, vagy hogyan kell a biztosító karabinereket az egyik szakaszról a másikra átrakni. Nem bonyolult dolgok ezek, de ha mégsem úgy csinálod ahogy kell, drágán meg lehet fizetni érte.

Aham.Én mondjuk olyasmire gondoltam, hogy (csak elméleti síkon) rajta állok az egyiken, kiszakad és a lendülettől letép még másik néhányat.Nem esek le jó eséllyel, de azért lehet, hogy nem veszélytelen a dolog...(Nagydarab állat vagyok, na; nem szoktam csodálkozni, ha valami felmondja a szolgálatot alattam... :D )Főleg, ha mondjuk többen is vagyunk egyszerre a szakaszon és mondjuk mind kezdők; akkor azért bajok is adódhatnak.Mindezt pusztán csak azért, mert mondjuk sokat tágította a fém-szikla kapcsolódási felületét a téli fagy-nyári 50 fok.Nem is biztos, hogy észre lehet venni egyszerűen, még ha akarják se, esetleg.

De ha te aszondod, hogy minden frankó ezen a téren, akkor megnyugszom.És főleg örülök, ha ezek a laza olaszok valamiben legalább pedánsak... :D

A titok a rögzítések sűrűségében van. Több száz méteres kábelek vannak 2-4 méterenként (a kitettségtől függően) a falhoz karózva. Annak is kicsi a valószínűsége, hogy két egymás utáni tüske lazul ki egy-időben a falból, de hogy egy kábel a teljes hosszában leszakadjon?...őszintén szólva csak úgy tudom elképzelni, hogy a heggyel együtt költözik le a völgybe...Amúgy a laza olaszok a hegyen meglehetősen pedánsak, a meglazult szögeket átfúrják egy szilárdabb falrészbe, amint elég sok helyen tapasztalni lehet.

Végigolvastam a túrát a summitpost oldalon.Fantasztikus lehetett.De én valahogy nehezen bíznék ezekben a sziklába bevert tüskékben, amik az egész drótgerincet tartják.A rozsda, a téli-nyári időjárásváltozás növeszti a repedéseket, stb; valahogy nem hinném, hogy elég sűrűn ellenőriznék mindet, főleg ugye a laza olaszok...

Köszönöm a jó tippet! Még nem volt szerencsém ehhez a könyvhöz, de azon leszek, hogy mihamarabb előkerítsem és átrágjam magam rajta...

és a marmoládáról MINDIG ez fog eszembe jutni: http://4bakancs.com/post/59667430172/benedek-istvan-cs...

a dolomit nagy kedvenc!